Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1174 JEMNITZ JÁNOS 4 azon a babonán alapult, hogy Bismarck, Moltke és Vilmos triumvirátusa legyőzhetetlen. "1 9 Engels a következő lépésben ismételten aláhúzza a kormányzati válság s változások nagy horderejét. Moltke nyugdíjaztatása, Bismarck bukása s az új „gárdahadnagy", a féktelen II. Vilmos politikája Engels szerint az uralkodó osztályok együttműködését felborítja, s könnyen háborúra is vezethet. Mindkét esetben ez a fennálló társadalmi rend ingatagságára, majd pedig forradalmi válságra vezet.20 Engels II. Vilmosnak szinte minden lépésében ezt látta igazolódni, s ez még bizonyosabbá tette benne azt a hitet, hogy a nagy társadalmi átalakulás nem késhet sokáig. Engels sietve néhány egyéb figyelmeztető megjegyzést is fűzött az események margójára. Egyfelől a tömegmunka kiszélesítését szorgalmazta, a mezőgazdasági népességnek a szocializmus táborába állítását tekintette fontosnak, másfelől újra aláhúzta: ,,a mi kötelességünk az, hogy ne hagyjuk magunkat idő előtt széttaposni" — vagyis ne engedjék magukat provokálni.21 Ez a szempont oly erősen befolyásolta Engelst és a német pártvezetőket, hogy még 1890. május l-nek megünneplésénél is eszerint jártak el. Engels pedig jóváhagyta ezt a magatartást — noha a német párt ellenzéki fiatal értelmiségieméi s a franciáknál is voltak olyanok, akik Bebelnek már ekkor azt vetették szemére, hogy május l-nek vasárnapi megünneplésével opportunista magatartást tanúsított. Engels azonban így vélekedett: „Teljességgel helyesen jártál el, amikor a dolgot úgy szervezted meg, hogy ne legyen semmiféle összeütközés. Február 20-tól a német munkásnak semmi szüksége arra, hogy hiábavalóan lármát keltsen."22 Az eddigi intelmek, figyelmeztetések megismétlése mellett Engels ekkoriban újfajta megfigyeléseket is tett. Abban a mértékben, ahogyan a szocialista forradalmat érlelődni látta, oly mértékben megnyugodott a párt jövőjét illetőleg is. E bizakodó hangulatnak nemcsak a nagyobb szavazási arányszám adott alapot, hanem a tömegbefolyás általános növekedésén belül észlelt néhány fontos tendencia. Az egyik ilyen jelenség a mezőgazdasági területekre való betörés volt. Néhány hét múltán Engels már pontosabb megfigyeléseket eszközölt, további következtetéseket vont le. Mindenekelőtt megállapította, hogy főként a keleti régiókban kapnak új szavazatokat, vagyis ott, ahol a nagybirtokrendszer maradt fenn, vagy nagy parasztbirtokok alakultak ki. Engels a befolyás további kiszélesítésére számított, de egyelőre nem a kisparcellás parasztok rokonszenvét remélte elnyerni, hanem a mezőgazdasági munkásságét. Ehelyütt a „tábornok" megint nem pusztán a párt tömegbefolyását, a parlamenti erőviszonyokat mérlegelte, hanem újra a közelgő forradalom lehetőségeit elemezve rámutatott: ,, . . . tekintettel arra, hogy a nem távoli jövőben megnyerjük a keleti tartományok mezőgazdasági proletariátusát és ezzel 19 Marx—Engels: Szocsinyenyija. 37. köt. 304. 1. 20 Uo. 305 — 306, 309, 322. 1. 21 Uo. 306 — 310. 1. 22 Uo. 341. 1. Engels 1890 áprilisában ilyen értelemben írt nemcsak a német munkásvezetőknek, hanem Sorgenak és Lafarguenak is. A külföldi szocialistákat is úgy tájékoztatta, hogy a németeknek óvatosaknak kell lenniök, hiszen a kormány, a hadsereg és a burzsoázia akarja a munkásokat provokálni (i. m. 323, 329. 1.). — Engels áprilisi leveleiben már figyelembe vehette Bebel március 31-i sorait, amelyekben Bebel előre jelezte, hogy „a tömegeket visszatartják majd, nehogy konfliktusra kerüljön sor". (August Bebel : Briefwechsel mit Friedrich Engels. The Hague. 1 965. 384. 1.) •
