Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1172 JEMNITZ JÁNOS 4 különféle tendenciák elemzésére. A tanulságok nem voltak meglepetésszerűek, hiszen az eredmények a párt befolyásának kiegyensúlyozott és állandó növekedését bizonyították: Év Szavazatok száma Érvényes szavazatok%-ban Megválasztott képviselő 1877 493 447 9 12 1881 311 961 6,9 13 1884 549 400 9,7 24 1887. 763 128 10,0 11 A kortársak lelkesedése határtalan volt. Engels valósággal „németországi forradalomról" írt Laura Lafarguenak. S az eredményeket annál jobban meg tudták becsülni, mert ezeket óriási nehézségek közepette vívták ki. A képviselőjelölteknek nem volt szabad nyilvánosan fellépni, mindenkit nyilvántartásba vettek, aki a választási küzdelembe bekapcsolódott, agitált, röpiratokat terjesztett, a proscribáltakat pedig sok városból kitiltották. Sok helyütt a gyárosok felügyeltek arra, hogy munkásaik miként szavaznak — s ennek ellenére a szociáldemokraták több mint 200 000 új választót nyertek. Engels felfigyelt arra is, hogy a párt választóinak táborában földrajzi eltolódás ment végbe. Míg ugyanis a szász területen, a német munkásmozgalom hajdani bölcsőjében a párt némi szavazatot veszített — a kisiparosok tönkremenésével egyidejűleg —, addig most sikerült betörni új területekre, a nyugati ipari gócokba, sőt a mezőgazdasági körzetekbe is. Engels, aki a munkásmozgalomnak, de egyúttal a katonai küzdelmeknek is nagy stratégája, „tábornoka" volt, ezúttal nem véletlenül külön kiemelte, hogy különösen kielégítő a nagy városokban mutatkozó előrehaladás: Berlin, Hamburg, Drezda, Lipcse, München, Hannover, Magdeburg, Köln, Düsseldorf, Nürnberg, Stuttgart, Frankfurt választási adatai egymagában 27%-os szaporodást jeleztek az 1884-iki évi választáshoz képest.16 A három évvel később megtartott újabb választáson a német párt menynyiségi választási sikerei ezúttal már valóban minőségi változásra vezettek, bekövetkezett az a forradalom, amelynek előszelét Engels már 1887-ben érzékelte. Igaz, 1890-ben már minden izzásban volt. A párt gondosan készült erre a választásra. Még a közvetlen harctól, izgalmaktól talán kevésbé érintett s higgadtabb, kritikusabb Engels is valósággal tűzbe jött s annyira türelmetlenül várta a választási híreket, hogy Bebelnek valósággal utasítást adott, hogy óráról-órára miként táviratozzák meg az egyes körzetekből neki a választási eredményeket. Engels már ekkor elsöprő sikert várt — részben annak nyomán, hogy Bismarck és az ifjú trónörökös (a későbbi II. Vilmos) között az ellentétek nyilvánvalóakká lettek, — ami, vélte Engels, a német nyárspolgárt teljességgel bizonytalanná tette. Engels oly mértékben volt bizonyos a sikerben, hogy már a diadal árnyoldalai is meggondolkoztatták. Ekkor, a választás előtt három nappal írta: „így a választási feltételek váratlanul kedvező alakulása mellett csak attól félek, hogy túlságosan sok helyet szerzünk meg. 16 Uo. 523. 1.
