Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1171 parlamentből, mikoris Engels sietve és nagyon határozottan kérte, ne hagyja el a választási, parlamenti küzdőteret.1 1 Az 1884. évi országos választás eredményei megint biztatóak voltak: Év Szavazat össz-szavazatok % Megválasztott képviselő 1877 493.447 9 12 1881 311.961 6,9 13 1884 549.400 9,7 24 A választások tanulságai nyomán Engels a német történeti helyzet elemzésével egyidejűleg ismét tollhegyére tűzte a gothai program, a lassalleánus „egységes reakciós massza" sarktételét. Bernsteinhez írott 1883 júniusi levelében leszögezte: „Nem fogunk tudni előrehaladni, amíg a burzsoáziának legalább egy része . . . nem kényszerül arra, hogy ténylegesen mozgásba jöjjön."12 Éppen ezért tartotta fontosnak Engels Bismarck bukását, hogy ezzel a status quo helyzet és az örökletesség varázsa is megszűnjék. Ugyanezen kérdés taglalásakor Engels kitért arra is, hogy a német szociáldemokratáknak nem szabad a bakunyinistákhoz s a francia blanquistákhoz hasonlóan arra számítani, hogy a jelenlegi rendszer bukásával azonnal ők, szocialisták kerülhetnek hatalomra. Engels ehelyütt a fokozatosságra figyelmeztetett: „A forradalom hosszabb ideig tartó folyamat ... s hogy az összes feltételek megérjenek számunkra, s mi azok számára, ahhoz az kell, hogy az összes közbülső pártok hatalomra jussanak és csődöt mondjanak. Akkor kerülünk mi sorra . . ,"13 Engels foglalkozott ekkor a demokrácia s a „tiszta demokratizmus" kettős jelenségével. Tisztában volt vele s azt taglalta a német szociáldemokrata vezetőknek, hogy a polgári demokratikus rendszert nem kerülhetik meg, sőt az jelentős előnyöket biztosít számukra. Ugyanakkor arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy később, a szocialista forradalom pillanatában a „tiszta demokrácia" lesz a jelszó, amelynek árnyékában az összes szocialistaellenes elem tömörülni fog a proletariátus ellen.11 Engels a jelszavak és követelések belső tartalmára, a történetiségre utalván, a német pártvezetőknek segítséget adott ahhoz, hogy a közvetlen jelennél messzebb lássanak előre. Ezt tette Engels akkor is, mikor a hadsereg létfontosságú szerepére figyelmeztetett az esetleges forradalmi megmozdulások esetén, így óvván a német proletariátust a puccstaktikától, valamint a provokációktól. Engels ekkor rögzítette álláspontját: a haditechnika fejlődése folytán a proletariátus csak akkor győzhet, ha a katonaság nem áll egységesen vele szemben.1 5 A német politikai életben s a munkásmozgalom helyzetében új színt az 1887. évi választás hozott. A választási eredmények alkalmat nyújtottak a 11 Uo. 211—213. 1. 12 Uo. 33. 1. 13 Uo. 14 Uo. 217 — 218. 1. 15 Uo. 207. 1. 4 Századok 1986/6.
