Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

110 SIMON УI HENRI Károlyi Mihály lemondó kiáltványát a Politikai Híradó útján egy órán belül, még elég korai estén megkapta az egész pesti sajtó. Ez aztán másnap reggel meg is jelent a sajtóban, s aztán egy napra rá plakátokon is tudatták a magyar néppel. így szólt a kiáltvány: Magyarország népéhez ! A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletariátus támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos lett. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét megszállja katonailag. Az entente misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekinti. Az ország további megszállásának a célja, hogy Magyarországot fölvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt területek pedig zsoldja lennének azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjet seregeit akarják leverni. En, mint a Magyar Népköztársaság elnöke a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért. Lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának. Károlyi Mihály, s. k." Megint meg kell állnom itt a lemondásnál, Kéri Pál szerepénél, s az aláírásnál. Kéri Pál balrafordulásánál bizonyára szerepet játszott svájci missziója, Svájcban Romain Rolanddal és főleg Guilbeauxval való intimebb barátsága. Hisz Guilbeaux Lenin svájci barátja volt, s mint kommunista újságíró lett emigráns. Gellért Oszkár — akkoriban a miniszterelnökségen sajtófőnök — 1959-ben megjeleni Visszaemlékezéseiben beszél a fent közöli lemondó okmányról. Azt írja, hogy a miniszterelnökségi sajtóirodában, mielőtt Károlyi aláírta volna a lemondó é§ hatalmat átadó okmányt, Kéri Pál mutatta néki a tervezett írást, amelyben először Kéri úgy írta, hogy átadná a hatalmat a szocialista-pártnak. Gellért Oszkár a fejére ütött! Hát Károlyi nem tudná, hogy mi történt, hogy egyesült a két munkáspárt. Kijavította hát így: Átadom a hatalmat Magyarország népei proletariátusának. Így is jelent meg aztán a kiáltvány, s így is írta alá Károlyi, — erősíti és tanúsítja Gellért Oszkár. Az is igaz, hogy az élő Károlyi Mihály soha életében nem tagadta meg, hogy valóban lemondott, átadta a hatalmat Magyarország népei proletariátusának. Az is igaz, hogy a Károlyi elleni hazaárulási és vagyonelkobzási perben akkori pesti ügyvédje, Nagy Vince egyszer azzal akarta a fehér bíróság előtt Károlyit is egy kicsit fehérre mosni, hogy nem írta volna alá a lemondó okmányt. Mikor emiatt Bécsben 1924-ben, az emigrációban, kérdőre vontam Nagy Vincét, azzal védekezett, hogy a Károlyi-család nőtagjai kérték meg arra, hogy mondja ezt a fehér bíróság előtt, annak a reményében, hogy talán elhiszik és Károlyit mentesítik a vagyonelkobzástól. Akkoriban lent Ausztriában Kéri Pál találkozott Károlyival, aki Jugoszláviából utazott oda. Károlyi, akinek Kéri szemrehányást tett emiatt, a saját és jómaga érdekében is, meg is ígérte, hogy nyilatkozattal alkalmilag helyreigazítja a rosszul sikerült fogást. De ez valahogy elmaradt. Az is tény, hogy mielőtt Károlyi még a kommün bukása előtti utolsó időkben elhagyta Magyarországot, Bécsben személyesen adta át az Arbeiter Zeitungnak azt a cikkét, amelyben megírja, hogy igenis átadta a magyar proletariátusnak a hatalmat, s mért nem tehetett mást. Leszögezvén, hogy a hatalom ekkor már a szocialista hadsereg kiépítésével amúgy is a proletariátus kezében volt. Az emigráció elején francia, angol, amerikai lapoknak adott interjúkban is ezt mondotta. S a régi Károlyi-perrel kapcsolatban Károlyi már a második világháború idején, Londonban az ottani Magyar Klubban mondott beszédében összefoglalta Horthyék ellene szóló rágalmait. S mondta: A hetedik pont : Károlyi átadta a hatalmat Kun Bélának. Igaz! Volt azonban egy nyolcadik is és ez igazi. De ezt nem én, hanem Horthyék hallgatják el. Földet osztottam! Szentségtörő kézzel hozzá mertem nyúlni a grófok és püspökök földjéhez és oda akartam adni azt a magyar parasztnak. S beszéljek-e arról, hogy Károlyi miniszterelnöke, Berinkey Dénes a fehér bíróság előtt vagy ötször vallotta eskü alatt, hogy Károlyi ő előtte sem tagadta soha, hogy önként mondott le, adta át a hatalmat a magyar proletariátusnak. Vallotta, hogy a miniszterelnökségi sajtóirodában saját szemével látta a Kéri Pál tintával írt fogalmazványát és utána a gépelt eredetit is, amelyen a leghitelesebben ismerte föl Károlyi Mihály sajátkezű aláírását. Mikor lemondása után március 23-án még a Várban fogadta Károlyi Berinkeyvel a tőle búcsiízni akaró polgári minisztereket — a munkáspártiak mámem jöttek el —, Berinkey majd elsiílyedt, amikor hallotta Károlyitól a fölszólítást, hogy mindenki támogassa az új kormányt. S meg-