Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 111 említette a bíróságon, hogy a pesti munkásság a kommün kikiáltása utáni napon az Országház előtt tartott nagy népgyűlésen Károlyi Mihályt és nem az új elnököt, Garbai Sándort éltette. Aztán második emigrációban meghalt 1055-ben Károlyi Mihály a délfranciaországi kis Vence községben. A már halála után 1955-ben megjelent angol nyelvű emlékiratában egy helyen az áll, hogy 1910. március 21-ének estéjén ijedten szaladtam be hozzá, mondván, hogy megjelent egy kiáltvány, amely szerint lemond, s átadja a hatalmat, pedig ö ilyet nem írt alá. Tény, hogy 1962-ben Károlyi holttestének hazahozatala után felesége is kereste ezt idehaza, a Levéltárban, a Párttörténeti Intézetben, — de hiába, már nem lehetett megtalálni. A Párttörténeti Intézetben azonban megőrizték az erről szóló eredeti plakátot. Tegyünk pontot egyenlőre erre, s hadd folytatom a március 21-ének estéjén elhagyottakat. A Munkástanács esti ülésére Károlyi nélkül, egyedül mentem hát el. Mondjam-e el, bizony vegyes érzelmekkel. Preisz Mór elnökölt, a nemrég még kommunistafaló, jobboldali szociáldemokrata. A napirendet Garbai Sándor ismertette, aki Károlyi helyett hamarosan elnök is lett. A két munkáspárt egyesült, hogy szocialista kormány alakuljon. Fölolvasta Garbai azt a. határozatot, amelyet előbb a szociáldemokrata párt és a kommunista párt együttes vezetőségi ülésén hoztak az egyesülésről, s aztán fölolvasta a Gyűjtőfogházban készült egységokmányt is. Utána az elnöklést Bokányi Dezső vette át és ő mondta ki a határozatot, amelyet egyhangú lelkesedéssel hoztak. Este a párttitkárságon, s előbb már a lakásán is Vyx halálra kereste Bőhmöt, s amikor végre elérte, csak azért sírt nbki, hogy Böhm gondoskodjék az ő biztonságáról, mert szegény feje nagyon, nagyon rossztól tart. Bőhmnek kellett gondoskodnia arról, hogy nagyobb magyar fegyveres erő védje Vyxet, az entente pesti katonai parancsnokát, képviselőjét, ha baj lenne. De persze az égvilágon senki se törődött itt vele. A hős katona reszkető félelme egészen fölösleges volt. Amíg a Munkástanács ülése folyt, a szociáldemokrata párttitkárságon esti hét óra utánra várták a Visegrádi-utcából, a magyarországi kommunistapárt székházából jövő Kun Béláékat, akik azonban csak úgy nyolc óra felé érkeztek meg. Lent a kapu előtt lelkes, nagy tömeg éljenezte meg a fölvonulókat. Milyen volt ez a találkozás? A régi szociáldemokrata pártvezető elvtársak bizony, bizony elég szomorkásán fogadták az új, igazán lelkes fegyvertársakat. Igaz, a legtöbbjük eddig nem is ismerte egymást. Kun Bélát sok, a munkásmozgalomban eddig nem is ismert fiatal vette körül, s ezek mind égtek a tenni vágyástól. Maga Böhm Vilmos is később, már az emigrációban írt könyvében így beszélt erről: — Az első óráktól kezdve az egész régi szociáldemokratapárt legyőzötten feküdt lábaik előtt ! Pedig a szociáldemokraták azt hitték, hogy olyan kormányt csinálnak majd, amelyben ők lesznek az urak. Állítólag az első értekezletükön még Böhm Vilmos azt javasolta volna, hogy Károlyi Mihályt tartsák meg az elnöki székben. De aztán „belátta" — így is írta könyvében, — hogy Károlyinak a személye súlyos tehertételele lett volna a forradalom eszméjének és nem használt volna az újnak. Garbai Sándort választották elnöknek. Igaz, ő munkás származású volt, maga is építőmunkásként indult. De a szociáldemokrata pártban centralistának számítolt. A demokráciát cserbenhagyó demokrata vezérnek, Vázsonyi Vilmosnak nagy szószólója volt a pártban. Az emigrációban pedig cserben hagyott bennünket, tígy, hogy a fölszabadulás után a párizsi Világosságba már fel sem vették, amikor ott tagnak akart jelentkezni. Az is igaz viszont, hogy Garbai Sándor a Tanácsköztársaság élén csak festett báb volt, az igazi feje, a vezére, a lelke Kun Béla volt, bár Kun Béla csak külügyi népbiztosként volt a kormányban. Az új kormányban Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos lett vagy harmadmagával ezen a helyen és ebben a minőségben. Böhm Vilmos először a szociális termelés népbiztosa volt, csak valamivel később lett az új vörös hadsereg fővezére, Landler Jenő először kereskedelemügyi, majd belügyi népbiztos, s az utolsó időkben a vörös hadsereg egyik parancsnoka. Varga Jenő, aki a Népszava közgazdasági rovatának volt igazán elismert nagyrábecsült vezetője, pénzügyi népbiztos lett, majd később más posztra került. A Károlyi által Kálkápolnán megkezdett földosztást azonnal beszüntették. Az új kormány úgy tartotta helyesebbnek, hogy szövetkezetekben tömörítse mindjárt az elején a föld népét, amely ekkor még nem igen érett meg erre. A föld népe nem is erre vágyott, a kápolnai és debrői földosztás emléke, s a vágy ott élt a szívekben. S ha millió és millió földéhes, földnélküli szegény paraszt földet kapott volna, az élete árán is megvédte volna földjét, hazáját, a neki földet adó magyar kommünt. Nagy volt a lecke, azóta tanulhattunk belőle, emlékezve Lenin intő szavaira.