Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1163 demokraták számára azonban Dudás kellemetlen figura volt, egyike azoknak az embereknek, akik „nem tettek jó benyomást a szemlélőre". Szemmellátható fasiszta módszerei, kegyetlenkedése, bandájának gátlástalan magatartása, valamint az a tény, hogy végül Nagy Imre kihallgatáson fogadta ezt a politikai szóikakast, hogy Losonczy Donáthtal együtt hosszan tárgyalt vele, a Külügyminisztérium elleni zavaros indítékú támadásai nem illeszkedtek bele sehogysem az ellenforradalomról rajzolt revizionista képbe. Ezért a revizionisták igyekeztek kisebbíteni Dudás szerepét, nem tekintve arra, hogy Dudás nem egyedül álló személy volt, hanem fegyveresek százait irányította. Az ENSzjelentés éppen csak megemlíti nevét, Méray pedig és a revizionista vagy szociáldemokrata szerzők többsége csak azt hangsúlyozza, hogy a Nagy-kormány erejét mutatta, hogy Dudást letartóztatták.9 0 A magyar emigránsok egyébként, még az olyanok is, mint Kővágó és Király, akik nem revizionisták, hanem polgári jobboldaliak, de együttműködtek Nagy Imréékkel, nevetséges módon eltúlozzák az ún. letartóztatás jelentőségét. Egyesek azt állítják, hogy Heltai kérésére Maiéter tartóztatta le. Király Béla maga azt írja, hogy Nagy Imre telefonon személyesen kérte őt Dudás letartóztatására, amit ő meg is tett. Király még azt is megjegyzi, hogy ő nem értett egyet Nagy Imre eme intézkedésével, és inkább látszatra hajtotta végre. Dudás helyzete nagyon szerencsétlenül alakult a letartóztatásokkal kapcsolatban az ellenforradalom alatt. Egyszer letartóztatták, valószínűleg Maiéter és Nagy Imre parancsára még november 2-án. Ekkor azonban Király Béla, aki a letartóztatást egyes források szerint személyesen is foganatosította, pár órás beszélgetés után szabadon engedte. Másnap, november 3-án délelőtt tartott értekezleten, ahol bizonyos jelek szerint — legalábbis egy ideig — Dudás is és csoportjának sok tagja is ott volt, a különböző fegyveres csoportok képviselői újra ellene támadtak, Király Béla azonban megint megvédte és kijelentette: szavát adta Dudásnak, hogy szabadon dolgozhat és tartsa ehhez magát mindenki. A zúgolódás azonban nagy volt, mert híre jött, hogy Dudás emberei az ő tudtával kirabolták a Nemzeti Bank egyik fiókját. Ez a jelen levő felkelő csoportok képviselőit felháborította. Még ugyanezen a napon, 3-án késő este a Zrínyi-Akadémián újra letartóztatták Dudást, azonban néhány órás ott-tartózkodás után a laktanya parancsnoka szabadon engedte. November 4-én este, vagy A szerző — akiről és könyvéről Sartre áradozó előszót írt, Magyarországról 1949-ben emigrált, író, újságíró. Objektivitásra törekszik, polgári demokrata, szociáldemokrata beállítottságú. 90 Méray: 242.1. Hasonló szemlélet: ENSz 636; Davidson: 21.1.;— Molnár Miklós — Nagy László: Két világ közt. Nagy Imre útja. Nagy Imre Intézet, Brüsszel. Genf. 1959. 147.'1. A korábban Párizsban megjelent francia kiadás fordítása. A szerzők egyike (Molnár) volt magyar revizionista újságíró. 1956-ban disszidált. Könyvük a revizionista irodalom egyik igen érdekes alkotása. Részletesen írnak a revizionista csoport illegális szervezkedéséről. Pl. igen világosan leszögezik, hogy a XX. kongresszus egy „kis időre" a revizionisták mérsékelt csoportját tolta előtérbe, de ezeket hamar legyőzték. Ugyancsak nem több pár pillanatnál a megtorpanás a KV. 1956. júliusi határozata után. Üj jelszót kell keresni — írják (103. 1.). Nagy Imre túllépte a meglevő kommunista rendszereket — mondják. Hangsúlyozták Nagy Imre vezető szerepét. Nem ismételték azonban ezenfelül azokat a durva hazugságokat, amiket a burzsoá irodalom nagy része használt. Ez a koncepció azonban — bár teljesen polgári volt — nem felelt meg a tőkés érdekeknek. 1959-ben ez felesleges beismeréseket is tartalmazott, később pedig már nem volt fontos a revizionisták ós Nagy Imre szerepét emlegetni. Az amerikai és nyugat-német kritika és a magyar emigráns sajtó is agyonhallgatta a könyvet.
