Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1161 A sok olyanfajta nyilatkozat közül, amelyik a lincselést elítéli, szembetűnően más jellegű az írószövetség nyilatkozata, amelyik így szól: „Nemzeti forradalmunk, szabadságunk és függetlenségünk kivívásának legnagyobb erénye az erkölcsi tisztaság. A magyar írók kivették részüket a forradalom előkészítéséből. Kötelességük, hogy őrködjenek a forradalom tisztaságán is. Követelik, hogy vonják felelősségre mindazokat, akik a nép ellen vétkeztek. Ugyanilyen határozottsággal követelik azt is, hogy a bűnösök a szabad magyar bíróság előtt feleljenek. A nép ne az utcán ítélkezzék, hanem a tárgyalóteremben ! Felszólítunk mindenkit, hogy a vétkeseket bántatlanul adják át a nemzetőrség vagy a honvédség járőreinek. A személyi bosszú méltatlan hozzánk. Meggyőződésünk, hogy a magyar nép ebben is egyetért az íróival. A világ szeme rajtunk. Csodálja forradalmunk tisztaságát. Ne essék rajta folt. Budapest, 1956. november 1. A Magyar írók Szövetsége." (Irodalmi Újság, november 2. „A Magyar írók Szövetségének nyilatkozata".) A fentebb idézett, elítélő cikkek patkányokról beszéltek, arról hogy, ártatlanokat akasztanak fel, hogy a rablók nemzetőröknek adják ki magukat, hogy felfegyverkezett az alvilág. Itt arról olvasunk, hogy a nemzeti forradalom erkölcsi tisztasága a jellemző, ezen őrködni kell, hogy felelősségre kell vonni és hogy a nép (tehát nem az alvilág, nem a fasiszták, nem a jobboldaliak, hanem a nép) ne az utcán ítélkezzék. A revizionisták egyes csoportjainak azonban volt ennél egy sokkal inkább politikai akciója arra, hogy segítsen e hadsereg tisztára mosásában. Ez volt a legveszedelmesebb és egyben a legkárosabb. Erről a Magyar Szabadság c. revizionista lap „Forradalmunk nagyszerű erkölcse" címmel november 3-án így tájékoztat: „A sok csodálatraméltó esemény, amelynek szabadságharcunk napjaiban szüntelenül szemtanúi voltunk, óráról-órára újabbakkal gyarapszik. A Tanács körút és a Kossuth Lajos utca sarkán, a gyógyszertár Kossuth Lajos utcai kirakatán a következő tábla függ: „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjainak. A Magyar írók Szövetsége." Egy 10 éves gyerek őrzi a százasokkal tele ládát, amelyhez szerinte senki nem próbált még hozzányúlni." így a közlemény. Ezeket a ládákat november 1-én vagy 2-án tették ki. Igen fontos volt akkor, abban a hadjáratban, amely a hadsereg, az ellenforradalom érdekében igyekezett bekötni az emberek szemét. Társadalmilag ilyen funkciót vállalhatott volna egy osztály vagy csoport, amelynek küzdelméhez — mint ahogy ez szinte elkerülhetetlen — bizonyos kétes, társadalmi és szociális tekintetben megbízhatatlan elemek csatlakoztak, azzal a feltétellel: ha elvi politikai platformja annyira félreérthetetlen, hogy az említett kategóriák ideiglenes csatlakozását úgy teszi lehetővé, hogy nem hagy bennük félreértést: a mozgalomnak ezek a célkitűzései és aki csatlakozik, annak ezt tudomásul kell vennie, mert egyébként a puskagolyó a jutalma, és ha ennek érvényesítésére lett volna ereje. A felkelők szilárd jobboldali bázisa ezt a maga szempontjainak megfelelően világosan tudta. A Felkelők Lapja címen október 27-én megjelent, sokszorosított írásukban hangsúlyozzák, hogy ők nem fasiszták, de azt is, hogy a fegyvert nem teszik le. A Fegyveres Újság címen október 28-án megjelent 2. sz. külön aláhúzza, hogy közöttük csak szegény emberek vannak, „úrifiúk vagy zsidók" nincsenek, ők a nép, hogy a harc még nem ért véget, a kormány még nem az övéké. Ezért a fegyvert щт szabad letenni. A felkelés tömegerejét képező lumpen-elemeknek is szólott ez a parancs, nemcsak az ingadozó diákoknak; közölte: itt nemcsak rabolni és fosztogatni lehet, hanem lőni kell az oroszokra és „gyarmattartóikra", mert egyébként Téged lövünk