Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
FEGYVERES CSOPORTOK 1956-BAÎï 1153 vezetett magában a politikai vezetés bizonytalansága miatt kaotikus állapotban levő Honvédelmi Minisztériumban és az egyes egységeknél is. A vidéki helyőrségek főtisztjeit épp úgy, mint a fővárosi nagy laktanyák parancsnokait azonban nagyon erős ellenforradalmi nyomásnak vetették alá. Néhányan közülük nemcsak a 28-i kormánynyilatkozat szellemének akartak eleget tenni, hanem menteni és saját befolyásuk alatt akarták tartani egységeiket, amikor az ellenforradalom mellett nyilatkoztak. Az egyik nagy egység egyik parancsnoka 28-ig számos akciót hajtott végre csapataival az ellenforradalmi támadók ellen. 28-a után azonban, miközben ő Budapesten tartózkodott, az állomáshelyén is hatalomra jutó ellenforradalmi tanácsok kitiltották a városból. Erre ő hűségnyilatkozatot tett az ellenforradalom mellett, amelyet akkor forradalomnak neveztek.6 7 Egy fővárosi laktanya egyik parancsnoka ellenforradalmi nyomásra 28-a után kénytelen volt az egyik nemzeti bizottság ülésén önkritikát gyakorolni amiatt, hogy addig lőtte és támadta a felkelőket. Miután levélben közölt önkritikáját elfogadták, személyesen is megjelent az ülésen.6 8 Ez természetesen végső soron mégis csak azt jelentette, hogy a hadsereg a politikai vezetésben bekövetkezett fordulat miatt dezorganizálódott. A hadsereg tisztikarában is voltak revizionista beállítottságú tisztek, de ezek is csak 28 —30-a után nyomultak előtérbe. > Miután 30-a után Nagy Imre jóváhagyta az ún. nemzetőrség létrehozására vonatkozó tervezetet, amelyet a revizionisták főkapitánysági csoportja terjesztett elő, ezek nyomására a Honvédelmi Minisztériumban is végre kellett hajtani a teljes fordulatot. Október 30-án este megalakították a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Tanácsát, amelyili határozatokat hozott a tisztikar „sztalintalanításáról", de még mindig nyitva volt a kérdés, hogy a honvédség erői mennyire kapcsolódhatnak be az ún. nemzetőrség szervezésébe. A Forradalmi Katonai Tanács állást foglalt a szovjet csapatok kivonása, az ún. sztalintalanítás, áz AVH leszerelése stb. mellett,69 Az ellenforradalmi csapatok hadsereggé változtatásának feltétele volt a néphadsereg, a honvédség teljes dezorganizálása. Erre szolgált a Honvédelmi Minisztériumban október 31-én hajnali 2 órára szervezett értekezlet. Az értekezlet egy tiszt elnöklésével kezdődött. Elnöklése alig egy félórára, a megnyitásra szorítkozott, mert utána az értekezleten többségben levő felkelők — személy szerint a Tűzoltó utcai csoport egyik vezetője — vették át az ülés irányítását, amelynek során két feladatot oldottak meg. Egyrészt megbírálták a honvédség tisztikarát és a minisztérium vezetőit azért, mert nem álltak az ellenforradalom mellé; másrészt megfogalmazták azt a kiáltványt, amelyet október 31-én a lapokban a „Felkelt Forradalmi Erők Megbízottai, a Néphadsereg Forradalmi Küldöttei" aláírással közöltek. Ez a platform, melyet főként a Tűzoltó utcai csoport tagjai — Csongovai, Szirmai stb. — fogalmaztak, a szovjet csapatok kivonásán, a Varsói Szerződés felmondásán kívül azt követelte, hogy ha a szovjet csapatok nem vonulnak ki december 31-ig az országból, a honvédség fegyveresen harcoljon ellenük.70 Létrehozták ekkor a Magyar Néphadsereg Forradalmi Honvédelmi Bizottmánya nevű szervezetet. A listavezető Király Béla vezérőrnagy volt. Maiéter 67 BM. V—150 006/10. (Sk. 112 —113.) és BM. V—150 005/10. (Jkv. 1957. jan. 21. 39 — 46). 88 Nb. II. 8017/1958/101. 69 BM. V—1500. 70 T. Nb. XI. 8005/1958—2.
