Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1154 MOLNÁil JÁNOS már a második helyre csúszott. Ez a lista még sok revizionista nevét is tartalmazta. A szervezet azonban nemsokára teljesen eltűnt. A hadsereggé szervezés mostmár gyorsan haladt. A fenti ülés után még aznap éjjel megszervezték a másnap — 31-én — tartandó értekezletet, ahol ünnepélyesen megalakult a magyar „Nemzetőrség". Az október 31-én a Kilián-laktanyában rendezett7 1 értekezletnek a következő lényeges funkciói voltak: a) Leszámolás a revizionisták ama csoportjával, amelyik még mindig önállóságot akart. Az a nemzetőrség, amelyet a revizionisták harmadik csoportja, a Kopácsy-csoport képzelt el, még saját vezetésükkel jött volna létre, és tervükben fontos helyet juttattak a diákságnak. Nem számoltak eléggé Maiéter és Király vezetőszerepével. A revizionisták harmadik csoportjának, a Kopácsy-féle csoportnak a temetője volt ez az értekezlet. b) Ezen az értekezleten le kellett számolni — legalább elvileg — Dudással is, aki a többiek szerint is bolond volt és dilettáns, másrészt éppen jó volt áldozatnak. Dudás átmeneti háttérbeszorításának a döntő oka az volt, hogy tehetetlensége hamar kitűnt, s rosszul kapcsolta össze a politikát a hadvezetéssel. Sem hadvezérnek, sem politikusnak nem volt jó. Ugyanakkor közszereplése hova-tovább azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy botrányba fullasztja a „szabadságharcot". „Diplomáciai" kapcsolatai — állítólagos telefonbeszélgetései —, nagystílű fellépései, hogy 30-án követelőzött Nagy Imrénél, hogy nyilatkozatokat írt alá stb. — mindez már túl veszélyes volt, mert rossz fényt vetett a többi felkelő csoportra is. Ezért őt — távollétében 111 megszégyenítették, le járatták. c) Az értekezlet nagyon fontos célja volt az is,hogy bemutassa a felkelőknek felsőbb vezetőiket: Maiétert és Király Bélát. A Corvin-közieknek bizonyos kifogásuk volt Maiéter ellen és inkább Király Bélában bíztak, őt javasolták honvédelmi miniszternek is Maiéterrel szemben.72 Az a jelenet, amikor Malétcr és a Corvin-köziek veszekedtek, majd kibékültek, nagyon elengedhetetlen, szükséges jelenet volt, mert reprezentálni akarta, hogy a felkelők és a fosztogatók nem azonosak, valamint, hogy-a felkelőknek nincs szükségük effektív nyugati fegyveres támogatásra. Maiétert itt megtámadták a Corvinköziek, hogy először a felkelőkre lőtt és még később is megpofozott egy felkelőt. Maiéter óriási sikert aratott válaszával. Elmondta, hogy ő azért pofozta meg a felkelőt, mert gyöngysort talált nála, egy másik emberüket meg azért kergetett el, mert az „úr" megszólítást használta bajtárs helyett.7 3 Lehet, hogy ez előre megbeszélt dolog volt. Hiszen Maiéter addig már többször is beszélt a Corvin-köz vezetőivel és különösen a 29-i megbeszélés után nem lehettek lényeges vitáik. A nemzetőrség operatív bizottságában (amely az adott helyzetben a szóbajöhető fegyveres erőket képviselte) a Kopácsy-féle csoport — amely kezdeményezte a nemzetőrség létrehozását — lényegtelen szerepet kapott. (Az operatív bizottság 20 tagja közül 10 a felkelők közül került ki, 5 a honvédség, 5 a rendőrség képviselőiből. Ez utóbbi két szervezetet csak olyan egyének képviselhették, akik még megfelelő időben a „forradalom" 71 Az előkészítő értekezletek és a 31-i ülés jkve: B.Szinkovich Márta: Az 1956. októberi ellenforradalom dokumentumaiból. (Párttörtóneti Közlemények 1957. 1. sz. 135— 169. I. 1., 2., 3. sz. dokumentum). 72 T. Nb. XI. 8005/1958 — 2. 73 RM. V—150 005/2. (Sk. 269 — 275).
