Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 107 Kunfi pedig, aki aztán később a Gyűjtőben a nevezetes egységokmányt aláirta, előbb még azt is el akarta érni a Vyx-jegyzék átadása utáni első minisztertanácson, hogy a polgári miniszterek se mondjanak le, ne legyen még tiszta munkáspárti kormány. De Kunji ezzel teljesen magára maradt, sőt még a minisztertanácsra meghívott Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke is amellett volt, hogy a polgári minisztereknek igenis menniók kell. Március 21-én, e péntek délelőtt folyamán újra összeült a szociáldemokrata pártvezetőség a Munkástanácsnak és a Szakszervezeti Tanácsnak több vezető elvtársával. A pártvezetőségi tagokon kívül is ott voltak ez ülésen a pártból: Landler Jenő, Varga Jenő, Pogány József s velük pár más baloldali, a kommunistákkal szimpatizáló, de még a kommunista pártba be nem lépett elvtárs. Az együttes ülés résztvevői között hamar kiderült, hogy nincs, nem is lehet más megoldás, mint ha kell, fegyverrel is védekezni az erőszak ellen, s az ellenforradalom ellen. Itt Buchinger Manó, a régi Garamihoz oly hú, jobboldali pártvezetőségi tag még azt akarta, hogy a párt ne adja föl a koalíciót. Persze magára maradt ez óhajával. Garami Ernő meg úgy látta, hogy nem lesz jó a tiszta'szociáldemokratakormány sem,nem jó a kommunistákkal való megegyezés sem, de a polgári minisztereknek, a koalíciónak a megtartása sem menne már, hiszen a polgári miniszterek maguk sem maradnának már meg egy kormányban. Őszerinte tehát a legjobb az lenne, hogy a kommunisták vegyék át a kormányzást, egyedül, a szociáldemokraták nélkül, a velük való egyesülés nélkül, hogy aztán legalább lássa az entente, hogy mit csinált, egye meg a főztjét. Szerinte az is bizonyos, hogy a magyar kommunisták elég gyorsan le fogják járatni magukat, megbuknak majd, s le is fognak tűnni a porondról jó időre. Akkor aztán a kommunisták bukása után a közben visszavonulva félreállt régi szociáldemokratapárt újra a tömegek élére fog nyomulni. Ezzel is magára maradt Garami. Aztán nem is sokat tanakodtak már. A kibővített pártvezetőségi ülés egyhangúlag határozta el — három szavazat: Garami Ernő, Peidl Gyula és Buchinger Manó szavazata ellenében —, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megegyezik a Kommunisták Magyarországi Pártjával, hogy jöjjön egy tiszta munkáskormány. S ezután küldték ki Kunfiékat a Gyűjtőbe. E pártvezetőségi ülés közben érkezett vissza a Gyűjtőfogházból az oda előbb kiautózott Landler Jenő, aki bejelentette, hogy épp most beszélt kint újra Kun Bélával, akiben igen nagy hajlandóság van megegyezésre jutni a szociáldemokrata párttal. Kun Béla kérte is az ő útján, hogy azonnal menjen ki hozzá a szociáldemokraták küldöttsége, s kikötötte, hogy ebben benne legyen a vasasok vezére, Haubrich József is. Haubrich ugyanis ővele és a Gyűjtőben lefogott több más kommunista elvtárssal már elég régóta sokat tárgyalt és a március 23-ára tervezett kikiszabadításukat is ővele tervezték meg, a vasasok segítségével. A pártvezetőség meghallgatván Landler Jenőt, rögtön meg is bízta Kunfit, Landlert, Haubrichot, Weltnert és Pogányt, hogy ők öten lépjenek nyomban érintkezésbe a Gyűjtőben Kun Bélával és egyezzenek is meg vele és pártjával. Vége volt az aktusnak, a szociáldemokraták mentek haza, jelenteni a jól végzett munkát : megtörtént, írásba is foglalták a Gyűjtőben a megegyezést jelentő megállapodást. Kun Bélától kijövet azonban megfogadták ők öten egymás közt, hogy a megegyezésről, az egységokmány aláírásáról a Munkástanácsnak az este tartandó üléséig sehol sem szabad beszélni. Addig ez bizalmas, titok. Sőt Kunfi ezt a délutáni minisztertanácson sem fogja bejelenteni és Károlyi Mihályt sem fogják semmiről sem informálni. A megegyezés szövegét — amit különben az esti Munkástanácsban már fölolvastak — csak másnap, március 22-én tették közzé a lapokban. Kimondották, hogy az egyesülés után az új pártnak a neve - adlig is, amíg a forradalmi, az új III. Internacionálé nem dönt majd ebben véglegesen, — Magyarországi Szocialista Párt lesz. Most pénteken, kora délután, még a minisztertanács megkezdése előtt jelentkezett nálam a miniszterelnökségen Mikes Ármin, a gróf. Őt ismertem jól a Károlyi-palotából, ahol egy időre kibérelte családjának az egyik szárnyat. Bethlen Istvánnak ez a sógora és bizalmas barátja elmondta, hogy azért jött föl a Várba, mert sürgősen szeretne beszélni Károlyival. A városban, mondta nekem, furcsa, különös rémhírek vannak elterjedve, s ő is úgy tudja, hogy а Вérinkey-kormány lemondása után egy tiszta szocialista munkáskormány fog jönni, teljesen ki is békülve a kommunistáinkkal, s meg is egyezve ővelük. Sőt, mondotta, most máibiztos, hogy a kommunisták benne is lesznek az új kormányban. Hát ezért jött és akarna beszélni „Mihály"-al. Mert ezt ő és a barátai — köztük a sógor, Bethlen István — nagyon nem jónak, nagyon veszedelmesnek tartják. Ezért hát ő meg akarja mondani Károlyinak, hogy Bethlen Istvánék el tuijík intézni egy perc alatt Vyx alezredesnél azt, hogy a tegnapelőtti entente-jeqyzéket Vyx nyomban visszavonja, kijelentvén élőszóval, sőt ha kell írásban is, hogy ez a jegyzékátadás semmis, nem történt semmi. Mindezt pedig azzal az egy feltétellel, hogy marad a koalíciós korminy, s nem lesz munkáspárti kormány-uralom. Mikes Ármin is tudta, hogy a híres jegyzék hetek óta Vyx пек a zsebében volt, vagy az íróasztalában s hogy