Századok – 1966

Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98

108 SIMON УI HENRI annak az átadása teljesen órája volt bízva az entente részéről. Visszaszívni, át se adni: ehhez is teljesen joga volt.* Jó fülem volt, de szinte nem akartam hinni, hogy mindezt jól hallottam-e. Izgatottan siettem be Károlyihoz, aki ott beszélgetett a tanácsteremben gyülekező néhány miniszterével, s félrehíva öt, elmondtam neki mindent, bejelentvén, hogy kint Mikes Ármin izgatottan várja a fogadását. Károlyi először nagyon meglepetten nézett rám, látszott rajta, hogy ez nagy újság számára is, bizony nem kis dolog. De csak egy percig, talán pillanatokig habozott, gondolkodott a dolgon, s aztán ezt mondta nekem egész határozottan : — Már késő! Ez se kell! Mondja meg Mikes Árminnak, hogy én nagyon sajnálom, már nem tudom őt fogadni, nem tudok vele beszélgetni, mert már kezdődik is a minisztertanács. De különben is már tárgytalanná vált az, amit ő izent, amiről magával beszélt. Maga se beszéljen hát már vele sokat, jöjjön be, jegyezze a megnyitott minisztertanácson történendőket. Kisiettem. Mikes Armin valósággal leforrázva kullogott el. Bethlen lstvánék nemcsak ekkor, hanem, később még- inkább kapcsolatot tartottak az antant képviselőivel, segítségükkel szervezkedtek, készülődtek a hatalom visszaszerzésére. Menjünk most tovább. A minisztertanács megkezdődött. Sem Kunfi, sem Böhm, vagy Garami, vagy Peidl Gyula a szociáldemokrata miniszterek közül nem beszélt itt semmiről, ami tegnap és ma a pártban történt. Kunfi a Gyűjtőben végzett munkájáról és megállapodásukról is hallgatott, ahogy ezt kint megfogadták egymás közt a szociáldemokrata kiküldöttek. A polgári miniszterek, vagy maga Károlyi Mihály tehát, a történtekről mit sem tudtak. A minisztertanács elhatározta ekkor egyhangúlag a Vyxnek adandó teljesen elutasító választ, a Berinkey-kormány lemondását, s ennek közlését Vyx-szel még esti hat óra előtt. A minisztertanács ezután tárgyalta az utolsó adminisztratív intézkedéseket. Elfogadtak egy sereg új kinevezést a minisztériumokba, kinevezve miniszteri tanácsosokat, osztálytanácsosokat. Tomcsányi Vilmos Pál, Horthy későbbi igazságügyminisztere ekkor lett igazságügyi helyettes államtitkár, s Vas József, a katolikus pap, a Bethlen-kormány népjóléti minisztere, egyetemi tanár lett, Takách-Tolvay József gróf, Berinkey sógora, a kommün alatti Bankgassei rablás egyik beavatottja és tettese, I. osztályú követségi tanácsos a bécsi magyar követségen. Vyxhez a válaszunkat Podmaniczky Tibor, külügy minisztériumi miniszteri tanácos vitte el. A minisztertanácson Kunfi, majd Böhm Vilmos is kérte, hogy a kormány rögtön rendelje el a Gyűjtőfogházban még fogva levő Kun Bélának és kommunista társainak azonnali szabadon bocsátását. Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-párti igazságügyminiszter, azt mondotta, hogy ezzel talán lehetne várni holnapig, hogy aztán az új kormány rendelje ezt el a teljes megbékülés jeléül. Meg szeretném itt jegyezni, hogy Juhász Nagy Sándor sem a kommün alatt, sem a fehér világban soha nem támadt, nem beszélt a kommunisták ellen. Pár évig élt a bécsi emigrációban, aztán hazatért Debrecenbe, ahol a reformátusok egyházuk főgondnokjává választották. Az emigrációban különben Károlyival is találkozott, mindvégig vezérének vallotta. A felszabadulás után — idehaza már nem lévén Károlyi-párt — belépett a kisgazdapártba, melynek balszárnyán látott munkához. Károlyi ekkor nem volt bent a minisztertanácsban, ő Juhász tervéről nem nyilatkozhatott, nem is tudott róla. ő ellenkezőleg már az előző napon is Kun Béláék rögtöni szabadonbocsátását, a munkáspártok teljes megbékülését óhajtotta. Juhász Nagy Sándornak válaszul Kunfi is és Böhm is sürgősnek, sőt fontosnak is mondották kérésük teljesítését. Így az ő inszisztálásukra most már Juhász Nagy Sándor is bejelentette, hogy szívesen belemegy az egész minisztertanáccsal együtt, minden szó nélkül Kun Béláéknak rögtöni szabadonbocsátásába. Ekkor történt, hogy Garami Bfnő, a lemondott kereskedelmi miniszter, egy levelet nyújtott át még bent a minisztertanácsi teremben, a tanácskozás ideje alatt Böhm Vilmosnak. À levélben az volt, hogy ő. Garami Ernő, a kommunistákkal való megegyezés miatt lemond a pártvezetöségi tagságáról és arra kérte Bohmöt, hogy este majd a pártvezetőségi ülésen ezt jelentse be, s olvassa is ott majd föl ezt a lemondó levelét. A minisztertanácsban egy szó sem hangzott el arról, hogy milyen megegyezésről van szó, s azt sem tudták, hogy Garami milyen megegyezésről ír. Maga Garami nem is beszélt erről a minisztertanácsban polgári minisztertársai vagy Károlyi előtt. Böhm Vilmos átvette a levelet, le sem próbálta beszélni Garamit tervéről s elhatározásáról. Megígérte, hogy úgy fog tenni, ahogy Garami kérte tőle. * Ai egyzék és Vyx hatásköre kapcsolatáról az előzőkben már volt szó. Mikes itt mérhetetlenül eltiíloza Bethlen befolyását.