Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

FOT.YÓIRATSZEMI.E 1053 ZER: Ideológiai blokk-képzés mint a nemzetközi politika alkotórésze a XIX. században (306 — 333. 1.) szerint a vallásháborúk befejezése után több mint száz év múlva kerül sor először nagy nemzetközi ideológiai és egyidejűleg társadalmi-politikai frontképzésre a konzervatív és a liberálisdemokrata tábor között. Ennek nyitányát a francia forradalom jelentette. A napóleoni korszakban annak konzervatív-stabilizáló lényegénél fogva csökkent az éles ideológiai szembenállás. Napóleon leverése után jött létre a konzervatív irányzat több új vonást felmutató nemzetközi szervezete, a Szentszövetség, amely azonban sohasem volt teljesen egységes. Az 1830-as években pedig szembekerült egy Anglia vezetése alatt álló liberális-demokrata fronttal. A tanulmány elemzi a konzervatív és liberális frontok államhatárokon és szövetségi rendszereken túlnyúló társadalmi szervezeteit is, megállapítván, hogy ilyeneket elsőnek és sikerrel a radikális polgári baloldal és a szocializmus hozott létre. Nemzetközi ideológiai blokkok létezésének a kortársak is tudatában voltak, mégha ezeknek bonyolult rendszerét a szabadkőművesség és a „jezsuita párt" antagonizmusára redukálták is. Bár az ideológiai frontképzés a nagypolitikának is fontos alkatrésze volt, sohasem lett belőle uralkodó tényező. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1965. 52. köt. 3. sz. — E. PITZ: A késő-középkori gazdasági válság (347 — 367. 1.) módszertani kérdéseket is tisztázó tanulmánya a rendelkezésre álló forráscsoportok természetének és felhasználásának kritikaimódszertani megvilágítása után arra a végeredményre jut, hogy a későközépkori gazdasági válság nem volt depressziós jellegű, ámbár a későközépkori gazdasági szervezet bizonyos fokú összehúzódását nem lehet tagadni. Ez a válság sokkal inkább strukturális jellegű volt, amelynek során az európai gazdaság dinamikus, sok része számára kínos fejlődése tört magának utat. Ennek során olyan új gazdasági forma született, amelynek termelékenysége a tőkejavakon és a tőkeberuházáson nyugodott. — B. VIERTELJ AHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1965. 4. sz. — H G. GELBER ausztráliai történész: A Morgenthauterv (372 — 402. 1.) a Németország iparát a háború után felszámolni s a német gazdaságot agrár sorba visszaszorítani kívánó, 1944 augusztusában keletkezett ismeretes Morgenthau-fóle tervvel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a Németországgal szemben kemény vonalat folytatni akaró politikának Roosevelten ós közvetlen környezetén kívül a hadügyminisztériumban is voltak szószólói, a szélsőséges elképzelést mind Hull külügy-, mint Stimson hadügyniszter, mind Eisenhower tábornok főparancsnok leplezetlen ellenkezéssel fogadta. A Roosevelt és Churchill közt létrejött 1944 szeptemberi találkozón ugyan egy erősen szelídített formában nyilatkozatba foglalták, de ennek nem volt kötelező ereje. A konferenciába később bekapcsolódott Eden is elvetette. Végül a közelgő választásokra való tekintettel Roosevelt is elhatárolta magát a tervtől. A Morgenthau-tervnek ilyenformán jelentősebb politikai hatása nem volt sem a szövetséges hatalmak politikájára, sem a nyugati megszálló hatalmak gyakorlatára. •— RUTH KÖRNER: A nyugat-újguineai konfliktus с. tanulmányában (403 — 425. 1.) azt a szívós és meglepő fordulatokban bővelkedő küzdelmet ismerteti, amelyet Indonézia megalakulásától kezdve egészen 1962-ig Nyugat-Újguinea felszabadításáért folytatott. A hollandok kezdetben nem vonták kétségbe Indonézia jogát erre a területre, utóbb azonban az ausztráliaiak támogatásával a pápua önkormányzat létrehozásának Ígéretével iparkodtak ezt a területet Indonézia elleni hídfőállásként megtartani. Miután a holland—indonéz kerekasztal-órtekezletek és az ENSz-beli tárgyalások sem hozták meg a várt eredményt, a helyzet a háborús konfliktus veszélyéig kiéleződött. Minthogy azonban Indonéziának ebben az időben már sikerült megnyernie az afroázsiai országok, a Szovjetunió és Kína támogatását, s egy fegyveres konfliktus vagy a „fehér ember" újabb vereségével vagy egy új világégéssel fenyegetett, a nyugati hatalmak, elsősorban Kennedy Amerikája, de Anglia és Ausztrália is megvonták támogatásukat Hollandiától, s ezáltal elősegítették az újabb ENSzakció sikerét. Az 1962. augusztus 15-én megkötött, 29 szakaszból álló egyezmény előbb ENSz, majd indonéz igazgatás alá helyezte a vitás területet egy 1969 végéig a hovátartozás ügyében megtartandó népszavazás kötelezettségével. — B. DER DONAURAUM 1965. 4. sz. — HUGO HANTSCH: Metternich és Európa (193 — 203. 1.) a 39 évig vezető szerepet betöltő államférfi politikáját és politikai ideológiáját elemzi. Számára a forradalom egyet jelentett a háborúval és a zsarnoksággal. Éppen ezért az új Európa békéjét a történeti jogra kívánta alapozni. Ebben nem is a Szentszövetségnek, hanem az öt európai nagyhatalom együttműködésének szánta a fő szerepet. Ez a hatalmi rendszer azon-