Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

1052 FOLYÓIRATSZEMLE 1052 akaratának (vagy annak hiányának), a politikai pártok szerepének, a hadsereg magatartásának, a földbirtokosok és a nagyiparosok álláspontjának, a világgazdasági válság hatásának vagy egyéb tényezőknek. (Shirer, Bracher, Dehio, Taylor, Ritter, Bullock, Laqueur, Klein, Conze, Hallgarten, Dorpalen, Wheeler-Bennett, Meissner, Saur és mások munkáinak összehasonlító értékelése.) — H. THE JOURNAL OF MODERN HISTORY, 1965. 2. sz. — E. S. Teall a francia renaissance nemesének helyét keresi és jelöli ki a középkor francia társadalmában (131 — 150. 1.). A XV. és XVI. századi adatok alapján bizonyos fokig kétségbevonja R. Mousnier állításait a korai XVII. század paraszt— nemes viszonyára vonatkozóan. Mousnier ugyanis erőteljesen bizonygatja, hogy a paraszt-bérlő és nemes érdekei az uralkodó törekvései ellenére egybeestek, s a paraszt kész volt a lázadásban urát követni. A szerző szerint ez leegyszerűsítése az akkori egymásrautalt érdekeltségek valóságos összefüggéseinek. A nemes és paraszt-bérlő viszonyát a gazdasági szükségesség magyarázza. A nemesek nagylelkűsége önszeretet volt: vigyázni kellett azokra, akik eddigi életmódjukat, életszínvonalukat biztosították. A ténylegesen fennálló lojal tás és kölcsönös kötelezettség, az adott mezőgazdasági gazdasági helyzetből és kötöttségből fakadt. — R. E. ZELNIK az oroszországi vasárnapi-iskola-mozgalommal (1859—1862) foglalkozik (151—170. 1.). Ez az I. Miklós halálát és a krími háborús vereséget követő igen csekély politikai enyhülés időszakában átmenetileg virágzó vasárnapi munkásoktatás olyan többségében liberális értelmiségiektől indult el, akik az adott politikai keretben akartak tenni valamit az analfabéta munkásságért. A szerző elvitatja e mozgalom bizonyos fokú konspirativ politikai jellegét, ellentétben az erre vonatkozó újabb szovjet tanulmányokkal. — D. O. ORLOW a német nemzeti szocialista párt (NSDAP) struktúrájának és szervezete kiépítésének történetét mutatja be 1913 és 1923 között (208—226. 1.). Négy esztendő alatt a NSDAP Bajorország jobboldali „népi" pártjai között a legerősebb paramilitáris erővel is rendelkező szervezet lett, szigorú hierarchikus rendszerre épült és több ezer volt tagjainak száma. E totalitárius párt hirtelen, gyors fejlődését teljes egészében Hitlernek köszönhette, nem csupán propagandisztikus és szónoki tevékenységének, hanem céltudatos törekvésének, hogy a pártot központosított, bürokratikus, saját akaratát ellentmondás nélkül megvalósító szervezetté építse ki. 1966. 3. sz. — S. J. SHAW III. Szelim szultán katonai reformjának, a Nizam-i Dzsedid hadseregnek a kialakulását és jelentőségét méltatja (291—305. 1.). A „Nizam-i Dzsedid" (új rend) elnevezést általában a III. Szelim uralkodása idején (1789—1807) bevezetett egész reformrendszerre alkalmazzák, sőt gyakran III. Szelim uralmára is. Valójában a szultán és kortársai csupán reformjai egyikét, az új hadsereget illette ezzel az elnevezéssel; a szerző is ebben az értelemben használja a fogalmat. III. Szelim nem volt olyan uralkodói egyéniség, aki szembenézett a nehézségekkel és felülkerekedett volna azokon. A reform túlságosan kisméretű és korlátozott koncepció volt ahhoz, hogy valóságos eredményeket, igazi sikereket arathasson. — GORDON A. CRAIG az első világháború idején a központi hatalmakat összetartásra hivatott katonai rendszerek, tervek ós személyek jellegét és jellemzését foglalja össze (336 — 344. 1.). — H. D. ANDREWS Bismarck külpolitikáját jelenkori német történeti munkák (1919 — 1945) értékelései alapján úgy foglalja össze, hogy egyben áttekintést nyújt e művek, illetve íróik (E. Eyck, W. Frank, F. Thimme, J. Ziekursch, H. Holborn, O. Becker, W. Schüssler és mások) történetfelfogásáról, nacionalizmusáról, patriotizmusáról, kritikai érzékének fokáról (345 — 356. 1.). — H. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1965. 201. köt. 1. sz. — THEODOR SCHIEDER: Ludwig Dehio emlékezetére 1888—1963 с. (1 —12. 1.) a jelentős nyugat-német történész egész életpályáját felölelő nekrológot ír. — KURT VON RAUMER: Stein báró és Goethe (13 — 56. 1.) a nagy reformer és költő kapcsolatát elemzi. — HANS ULRICH WEHLER: 1889: fordulópont az amerikai külpolitikában (57 — 109. 1.) az 1873 — 1897 közti nagy gazdasági hanyatlás által kiváltott, Latin-Amerika és a Csendes-óceán felé irányuló új amerikai imperialista politikát világítja meg, amelyben J. G. Blain republikánus külügyminiszter játszott vezető szerepet. Az 1889-i első pánamerikai konferencia legfőbb célja az angol konkurrensnek a latin-amerikai piacról való kiszorítása volt. Ehelyett azonban az amerikai kormányzat kénytelen volt beérni ún. kölcsönösségi egyezmények megkötésével. Az ugyanebben az évben a berlini konferencia által lezárt Samoa-válságban az Egyesült Államok kénytelen volt beleegyezni egy angol, amerikai, német képviselőből álló kormányzó testület felállításába, ugyanakkor azonban biztosította a maga kizárolagos jogát Pago Pago kikötőjére. 1965. 201. köt. 2. sz. — H. GOLLWIT-