Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

1050 FOLYÓIRATSZEMLE 1050 !s áthúzta, aminek hangot is adott. A szerző végül hangsúlyozza, hogy az ellenállás egészéhez hasonlóan a párizsi felkelésben is a kommunistáké volt az irányításban, a kezdő lendület megadásában a vezető szerep. — J. HISTORY, 1965. 170. (okt.) sz. - A. MCINNES Robert Harley-nak, Stuart Anna kedvelt politikusának, utolsó miniszterelnökének politikai nézeteit, politikai hitvallását kíséri nyomon tanulmányában (309 — 322. 1.). Ismerteti életútját, XVIII. századelej i gyakori politikai pálfordulásait, melyek látszatra arra engednek következtetni, hogy elvtelen karrierista volt. A valóságban a szerző véleménye szerint Harley nézet változásai és politikai taktikázása nem a saját pályafutásának sikerét mozdították elő. Harley-nak kialakult, határozott elvei voltak: ellenezte a párt-kormányzati elvet és kidolgozta a párt nélküli kormányzás módszereit. Erős zsarnoki uralkodóval szemben viszont igyekezett a király hatáskörét és hatalmát féken tartani (mint Vilmos uralkodása idején), Anna uralkodása alatt pedig minden erejével a párt zsarnokságának fenyegetése ellen küzdött. A szerző kérdéssel zárja fejtegetéseit: mivel Harley tevékenységének alaposabb vizsgálata kimutatta, hogy elvi alapokon álló politikus volt, s elvei, nézetei szorosan kapcsolódnak a XVIII. század nagy ideológiai vitáihoz, vajon Harley esete egyedi-e vagy tipikus. S vajon valóban oly nagy a különbség Tawney és Namier százada között, mint korábban feltételezték, vagy sem? — H. BULLETIN OF THE INSTITUTE OF HISTORICAL RESEARCH 1965. 98. (nov.) sz. — L. A. CLARKSON: Angol gazdaságpclitika a XVI. és XVII. században: a bőripar esetének áttekintése kapcsán (149—162. 1.) megállapítja, hogy az angol gazdaságtörténet egyik megoldatlan kérdése a korabeli gazdaságpolitika jellege: mennyiben érvényesült az állami irányítás, beavatkozás, milyen szerephez jutottak az egyes érdekcsoportok, más voit-e a helyzet a XVII., mint a XVI. században. A kérdésekre egy olyan iparág történetének vizsgálata adhat kielégítő választ, amelynek fontos ós folyamatos szerepe volt mindkét században egyaránt, és amelynek lehetőségeit, kereteit egy korai — az 1563-as bőripari — törvény határozta meg. A bőripar története az adott időszakban azt a feltevést igazolja, hogy mind a kormány, mind a különböző, érdekelt pártok úgy irányíthatták ezzel az iparággal kapcsolatban politikájukat és úgy érvényesíthették befolyásukat, ahogy az saját érdekeiknek a legjobban megfelelt. A jellemző az volt, hogy általában — de különösen gazdasági depreszszió vagy háború esetén — a kormányzat nem tudta, milyen gazdasági rendszabályokkal éljen, vagy ha tudta, nem tudta felmérni azok köv etkezményeit. Emiatt a közérdek nevében fellépő érdekcsoportok könynyebben érvényesíthették a parlamenten keresztül saját elképzeléseiket. — H. THE HISTORICAL JOURNAL. 1965. 8. köt. 2 sz. — Qu. SKINNEB: Történelem és ideológia az angol forradalom idején (151 — 178. 1.) megkísérli egy korszak historiográfiáján keresztül bemutatni az angol történetírás sokat emlegetett ós boncolgatott „whig" tolmácsolását. Végigkísérve a whig ideológia felülkerekedését a korábbi angol történeti felfogásokon, a szerző megállapítja, hogy sok vonatkozásban, például a korai (XI. századi) angol történelem megítélésében a whig „változat" szinte teljességében útját állta minden további vitának, bár a whig felfogás magába olvasztotta az „abszolutista" vagy „leveller" történetírás sok elemét is. Ezért vált oly meggyőzővé és befolyásossá a whig szemlélet. Az angol fejlődés folyamatosságáról vallott nézet azt a célt szolgálta, hogy az angol alkotmányosságot és alkotmánytörténetet Európa többi nemzetéénél nagyobb fontosságúnak értékelje. A normann hódítás csupán átmenetileg gátolhatta e folyamatosságot, sőt Freeman nagyszabású ós nagyhatású köteteinek tanúsága szerint, a normann hódítás nem is volt olyan nagy jelentőségű esemény, és nem vetett véget az angol nép nemzeti életének, nyelvének, törvényeinek és alkotmányának. A whig felfogás sajátossága még az is, hogy a történelmet egy szemszögből ítélték — sőt ítélik még ma is egyesek — meg, hogy az alkotmányos követelményeknek megfelelő-e vagy sem. S az angol politikai gondolkodásban ez a magatartás vált a legjellegzetesebbé és legbefolyásosabbá. De ha valóban az angol liberalizmus gyökereit akarjuk kitapintani, úgy nem a politikai élet whig tolmácsolásánál, hanem sokkal inkább Hobbesnál vagy a leveliereknél kell azokat keresnünk. Az ő szemléletük sokkal racionálisabb, sokkal rendszeresebb s jegyeiben jóval szembetűnőbben liberális. Ugyanakkor a whigekóvel ellentétben e szemléletek nem lezártak, hanem inkább vitakeltők. A „whig" szemlélet valójában nem emelkedett igazi történetírói rangra, nem vált rendszerező politikai elméletté sem. Inkább történeti mezbe öltöztetett politikai propaganda ez, mégis nemcsak a politikai életen hagyta a legerősebb nyomot, hanem a történetíráson és a politikai eszmeáramlatokon is.