Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034
1038 FOLYÓIRATSZEMLE 1038 ISZTORIj SZSZSZR 1965. 6. sz. — V. V. GARMIZA: A ,,harmadik út" politikájának a csődje a forradalomban. (Az 1918-as ufai állami tanácskozás) (3 — 25. 1.) az 1918. szeptember l-re összehívott tanácskozás előzményeit és eseménytörténetét ismerteti. A szovjethatalom ellen létrejött helyi ellenforradalmi kormányok közötti ellentétek elsimítására hívták össze, eszer kezdeményezésre, a Szamarában székelő Komucs és az Omszkban levő szibériai kormány voltak a legerősebbek a részvevők között, de több más kormány és párt képviselője is részt vett a tanácskozáson. Az egész Oroszországra vonatkozóan létrehozandó központi szerv hatalmának forrása, a kormány jellege (diktatúra legyen-e, vagy a pártok képviselete) és összetétele voltak a vitatott problémák. A csehszlovák légió képviselői sürgették az egységes kormány létrejöttét. Szeptember 23-án végül 5 tagú direktóriumot választottak, amelynek 1919. január l-ig vagy február l-ig, az alkotmányozó gyűlés összehívásáig kellett volna ideiglenesen a hatalmat gyakorolnia. Minthogy a szibériai kormány tovább működött, a direktórium áttette székhelyét Omszkba. Mindez csak ideiglenes kompromisszum volt. A helyzet igazi urai a külföldi intervenciósok voltak. A direktórium összetétele és további sorsa mutatja, hogy a burzsoázia csak ideigóráig húzódik meg a kispolgári pártok mögött, mihelyt erőt gyűjtött, átveszi teljesen a hatalmat. Azt is mutatja ez a kísérlet, hogy Oroszországban a kispolgári baloldali pártok is mind az ellenforradalom oldalára álltak, ezért volt szükség az egypárt-rendszer bevezetésére. — A. A. ZIMIN: A holopok a régi Oroszországban (39 — 75. 1.) a források és az eddigi irodalom kritikai vizsgálata alapján úgy látja, hogy a VI—IX. században fennállt a patriarchális rabszolgaság a keleti szlávoknál, a szolgákat cseljagy-nak nevezték. A IX. század második felében és a X. században a korafeudális viszonyok kialakulásával párhuzamosan a rabszolgák száma nő, elnevezésük nem változik. A X—XI. század fordulója táján, amikor a fejedelmi kíséret tagjai földbirtokot kapnak, a rabszolgákat is a földre telepítik. A eseljagy kifejezés ekkor már általában a feudális függésben levő rétegek elnevezése, a rabszolgákat holopoknak nevezik. A XI. század derekán a holopokat a földesurak erősen dolgoztatják. Az elnevezés ekkor kiterjed általában minden feudális függésben élő emberre. A XI—XII. század fordulójának nagy népi megmozdulásai azt eredményezik, hogy a holopok helyzete megközelíti a feudális függő viszonyban élő szolgákét. Vlagyimir Monomah enyhíti a holopok közé tartozó szmerdek és zakupok helyzetét, a tulajdonképpeni rabszolgákat ezentúl obelnij holopnak nevezik, de az ő helyzetük is egyre inkább hasonló lesz a feudális függőségben élők helyzetéhez. — A szovjet történészek tapasztalatát bemutató rovatban A. I. GUKOVSZKIJ: Hogyan lettem történész? (76 — 99. 1.) beszámol életútjáról. Polgári családból származott, jogot végzett, s a jogászi képzést történészek számára igen hasznosnak tartja. 1917-től állami tisztviselő, ekkor lesz marxista, 1921-től a Vörös Professzura intézetében tanul, sok élményt mond el Pokrovszkijról, azután saját oktató ós tankönyvíró munkásságáról, amelyet Sztálin 1931-ben elítélt (erre vonatkozólag is személyes élményeit közli). — N. JA. GUSCSIN sok adalékot hoz arra, hogyan segítették meg 1930-1931-ben Leningrád és Moszkva munkásai a szibériai parasztságot a mezőgazdaság kollektivizálásában (100—109. 1.). — I. M. KAMENYECKAJA ismerteti a monopólium kialakulását az orosz cukoriparban az 1880—90-es években (110—121. 1.). — I. N. VLAGYIMIRCEV ismerteti a szovjet korszak történetével foglalkozó, 1964-ben megjelent szovjet munkákat (122—135. 1.). — V.R. LEJKINA-SZVTRSZKAJA az 1863-as lengyel felkelés újabb szovjet történeti irodalmát tárgyalja (136 —143. I.). — JA. I. STERNBERG: Azorosz—magyar kapcsolatok kutatása a népi Magyarországon (165—178. 1.) részletesen ismerteti az 1917 előtti korszakra vonatkozó magyar kutatásokat. — G. A. BELOV: A szovjet levéltárosok nemzetközi kapcsolatai (178 —187. 1.) beszámol a külföldi kiküldetésekről, kiállításokról, és a más országok levéltárosaival együtt készített közös forráskiadványokról. — M. F. MELNYIKOV: A helytörténet tettekre vár (191 —198. 1.) ismerteti saját tapasztalatait (helytörténeti kutatócsoport alakítása), s egy helytörténeti folyóirat kiadását sürgeti. — V. G. LUBJE bemutatja az OSzSzSzK helytörténeti múzeumainak 1959 — 1964 közti kiadványait (199 — 205. 1.). — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY 1965. 4. sz. — IRENA PIETRZAK-PAWLOWSKA: A dqbrowai medence és a Loire körzete. A francia töke behatolása 1870 után (785 — 809. 1.) lengyel, francia és szovjet levéltári anyag alapján vizsgálja az 1870-es bányatörvény után kialakuló helyzetet. Az 1873-as válság miatt a régi felszerelésű állami vállalatokat eladták orosz nagybirtokosoknak, a rekonstrukció és a vasútépítés konjukturát teremtett itt. Ugyanakkor a Loire-vidéki bányászatot és kohászatot az észak-francia konkurrencia fenyegette. Ezért szállítottak a Loire-vidékéről bányafelszerelést is a
