Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

1034 FOLYÓIRATSZEMLE 1034 tudat. — PAIS ISTVÁN „Ami az ész ellen van, az képtelenség ..." címen Spinoza filozófiáját, vallás- és biblia-kritikáját veti mérlegre. Filozófiája panteista színezetű materializmus. A teleológiával az okságot, a szabadakarattal a determinizmust állítja szembe. Az istent az emberi tulajdonságok kivetítésének, a vallást a tudatlanság, tehetetlenség és az ezekből fakadó függősógi-órzelmi állapot eredőjének tekinti. A kettős igazság tana nála a hit alárendelését jelenti a tudásnak. Államfilozófiájában a polgári demokratikus köztársaságot tekinti a legtermészetesebb államformának, amelynek az egyházat is alárendeli. Vele kezdődik a tudományos igényű modern bibliakritika. — ALEKSANDER GIEYSZTOR neves lengyel közópkortörtónész Aposz-A magyar folyóiratszemlét összeállított Szabó Miklós (Sz. M.) és Vörös Károly (V. tázia a IX—XI. században c. tanulmánya az igazi nagy XIII—XIV. századi népi eretnekmozgalmakat megelőző IX—XI. századi eretnekségszerű mozgalmakat elemzi részben ismeretlen anyag felhasználásával. Ezek a mozgalmak nem voltak egyebek, mint társadalmi és eszmei tiltakozás az állami erővel bevezetett kereszténység ós az új társadalmi rend ellen, s mint ilyenek fékezték a kereszténység térhódítását. Szerepük analóg a későbbi népi eretnekségekével. Bár a népi aposztáziák közt voltak erősebb (IX. századi szász, XI. századi lengyel, orosz, magyar), sőt átmenetileg sikeres megmozdulások is (a veletlutics szövetség 983-i felkelése, az oboritok X—XI. századi felkelései), végső soron kudarcra voltak kárhoztatva. — B. B. ík: Bell ér Béla (В. В.), Ormos Mária (О. M.), K.). KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1965. 11. sz. — M. I. THUS: V. I. Lenin külpolitikai tevékenysége. Az 1922-es év (3 — 15. 1.) Lenin művei összkiadásának megfelelő kötetein kívül egyéb forrásanyagot is felhasználva mutatja be, hogy Lenin betegsége ellenére milyen sokat foglalkozott többek közt külpolitikai kérdésekkel: ragaszkodott a külkereskedelmi monopólium fenntartásához, ebben az ügyben heves vitát folytatott Zinovjevvel, s végül a Központi Bizottság Lenin álláspontját fogadta el. Foglalkozott az ipari konceszsziók kérdésével, és irányelveket dolgozott ki a lausanne-i konferencián való részvételhez. — JE. G. GIMPELSZON: Az egypártrendszer kialakulásának történetéből a Szovjetunióban (16 — 30. 1.) hangsúlyozza, hogy a forradalom idején a Szovjethatalom nem törekedett erre. A baloldali eszerek 1918 márciusáig részt vettek a kormányban, az óv júliusában tartott V. szovjet kongresszuson a küldöttek 31%-a közülük ( került ki. A mensevikek ós eszerek is legálisan működhettek a forradalom győzelme után, de 1918 júniusában ellenforradalmi tevékenységük miatt kizárták őket a szovjetekből. A júliusi felkelés után a baloldali eszereket kizárták a vezető funkciókból, ós egyéb állásokból is, ha a baloldali eszerek pártvezetésének a kalandorpolitikáját követik. Ezért 1918 őszén a baloldali eszerek közül sokan szembefordultak a vezetéssel, kiléptek, s kisebb pártokat hoztak létre (forradalmi kommunisták, narodnyik kommunisták), ezek részben még 1918 végén, részben 1920 szeptemberében olvadtak be a kommunista pártba. Az egyéb kispolgári pártok (maximalista eszerek, szociáldemokrata internacionalisták stb.) eleve csekély létszámúak voltak, s elszigetelődtek a tömegektől. A mensevikek 1918 őszén, az eszerek 1919 februárjában jelentették be, hogy szakítanak a burzsoáziával való együttműködés politikájával, ezért ismét megengedték részvételüket a szovjetekben. Egyes tagjaik derekasan harcoltak a polgárháborúban. De, mint azt Lenin előre látta, a pártok ingadozó magatartást tanúsítottak, ahogy a hadiszerencse váltakozott. A szovjetek Végrehajtó Bizottsága ennek ellenére intézkedéseket tett politikai működésük biztosítása érdekében, a kisebb pártok még anyagi támogatást is kaptak propaganda céljaira. Az eszerek kongreszszusa viszont 1919 nyarán nyíltan bejelentette, hogy a bolsevikok elleni harc feladása nem elvi kérdés, hanem csak taktika, így a tömegek teljesen elfordultak tőlük. Gimpelszon hoz néhány statisztikai kimutatást arról, hogyan változott a pártok aránya a szovjetekben ebben az időben. Összefoglalóan megállapítja, hogy az egypártrendszer nem 1918-ban alakult ki, mint eddig tartották, hanem 1920—1921 során, amikor a kis pártok sorra beolvadtak a kommunista pártba. 1922 — 1923-ban már a nyomai is eltűnnek a többpártrendszernek. — L. A. NYIKIFOROV: A szocialista Jugoszlávia ipari fejlődése (45—53. 1.) a felszabadulás évfordulóján ad áttekintést: 1939 és 1964 közt az ipari termelés meghétszereződött, 1964-ben a nemzeti jövedelemnek már 40%-át az ipar adta, 26%-át a mezőgazdaság. — JA. SZ. GRO-