Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

FOLYÓIRATSZEMLE 1035 szub, N. A. MOHOV, P. V. SZOVETOV: A feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet sajátosságai Délkelet-Európában. A mai agrártörténetírás • kritikai áttekintése (54—76. 1.) lényegében véve a két román fejedelemség, Havasalföld és Moldva fejlődését vizsgálják. A gabonakivitel nem magyarázza meg itt a második jobbágyság jelenségét, mert az állattartás és szőlőgazdálkodás sokkal fontosabb volt, majorsági föld nincs is, a terményjáradék az uralkodó. Hangsúlyozzák az állami adó növekvő szerepét (a XVIII. században a földesúri szolgáltatások négy-nyolcszorosát teszi ki). A központosított járadék jelentősége az egész Balkán vonatkozásában fennáll, de ezen belül a két fejedelemség fejlődésének sajátos vonásai is vannak. Az eredeti felhalmozás itt sokkal lassabban megy végbe, mint a kelet-európai területeken. 1829 után azonban a hazai felhalmozás lehetőségei megnőnek, ezzel tehát az eredeti felhalmozás történetének új korszaka kezdődik. A központi járadék helyét is inkább a magánföldesúri járadék veszi át. így összefoglalóan i'xgy látják, hogy a két fejedelemség története 1829-ig inkább a délkelet-európai fejlődésre, 1830—1864 inkább a kelet-európai fejlődésre emlékeztet. — I. R. GRIGULEVICS: Az egyház és a klerikalizmus Chilében a második világháború után (77—89. 1.) az előzményeket az 1930-as években látja, amikor fiatal katolikusok (Nemzeti Falange) szembefordultak az egyház és az oligarchia fennálló szövetségével. 1945-ben ebből a mozgalomból nőtt ki a keresztény demokrata párt, amely a nyugat-európai hasonló nevű és jellegű pártok politikáját követte, radikális társadalmi reformokat követelt, s tiltakozott a kommunisták üldözése ellen. Az 1964-es elnökválasztáson — miután a jobboldali pártok félreállították saját jelöltjüket, hogy szembefordulhassanak a haladó erőket tömörítő chilei népi akciófront jelöltjével—szavazatukkal a keresztény demokrata párt jelöltjét, Eduardo Freit segítették a hatalomhoz. Frei „békés forradalmat" hirdetett meg, külpolitikájában azóta csakugyan önálló, belpolitikai reformjaival késlekedik, de az biztos, hogy megválasztásával Chile történetében új korszak kezdődött. — H. PALLI: A lyukkártyák felhasználása a történeti kutatásban (90—98. 1.) gyakorlati tanácsokat ad, hogyan lehet kisebb vidéki intézményekben is lyukkártyákat készíteni, milyen rendszer szerint lehet a perforálást végezni és a keresést meggyorsítani. — A szemtanú vallomása a Nagy Októberről (99—115. 1.) címen I. M. KRASZNOV bevezető tanulmányával néhány cikket közöl, amelyet John Reed a szovjet államból való hazatérése után, 1918 augusztusa és novembere közt jelentetett meg amerikai újságokban. — M. A. POLTAVSZKIJ : Az 1934 júliusi fasiszta puccs Ausztriában és Dolfuss kancellár meggyilkolása (116 — 121. 1.) bevezeti a folytatásokban közölt forráskiadványt, a nemzeti szocialista puccsról szóló titkos német beszámolót, amelyet a csehszlovákiai Feketetóban találtak sok egyéb dokumentummal együtt, s német nyelven is kiadtak már (121 — 130. 1.). — N. N. JAKOVLEV: Lapok F. D. Roosevelt életéből (131 — 148. 1.) részleteket közöl F. D. Roosevelt, az ember és a politikus c. könyvéből, amely számos amerikai munka alapján az első kísérlet az amerikai politikus marxista szemléletű életrajzának megírására. Az itt közölt részben 1910-től az elnökválasztásig kíséri figyelemmel Roosevelt életét. — N. N. BOLHOVITYINOV ismerteti az 1964-ben megjelent munkákat, amelyek Oroszországnak a latin-amerikai államok XIX. század eleji függetlenségi harcával kapcsolatos állásfoglalását tárgyalják (153 —159.1.). — F. I. PANKEVICS: A weimari köztársaság története és a mai nyugat-német történetírás (186—190. 1.) kritikai áttekintéséből azt szűri le, hogy a nyugat német történészek Bonn ós a weimari köztársaság közt bizonyos párhuzamot vonnak: helyeslik a baloldal elleni heves harcot, s nem tartják veszélyesnek a jobboldalt. Ezt a párhuzamot Pankevics aggasztónak tartja. — V. R. LOPUHOV: A római menetelés (211 — 214. 1.) Mussolini hatalomrajutásának eseménytörténetét ismerteti. 1965. 12. sz. — M.V. NYECSKINA, V. T. PASUTO, JE. В. CSERNYAK: A történelmi gondolkodás fejlődése а XX. század derekán (3—10, 1.) a bécsi történész kongresszuson tartott előadásuk szövegét közlik. Szembeszállnak a szubjektivizmus és szkepticizmus elúrhodásával. Hangsúlyozzák a történeti tények tiszteletbentartását. A mai nyugati történetírásban sok új, meggondolandó jelenség, módszertani szempont található. Rámutatnak a marxista elmélet hatására nyugaton is, bár kétségtelenül még sok a tudománytalan, antimarxista nézet. Fontosnak tartják az egyes országok közötti tudományos együttműködést és ennek alapját az igazság kutatásában jelölik meg. — A vita-rovatban К. I. Ru-GYELSZON: A levéltárügy elmeletének -és gyakorlatának megérett kérdései (11 — 21. 1.) a selejtezés problémáit tartja igen fontosnak, s hangsúlyozza, hogy az alsó- és középfokú állami és gazdasági szervek és intézmények anyagát nem szabad teljes egészében kiselejtezni. Az anyag osztályozásának elméleti kérdéseit még ki kell dolgozni. Az állagok egységét és ezek felbontását az osztályozás során nem szabad