Századok – 1966
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005
FOLYÓIRATSZEMLE 1027 jából vizsgálja, kiemelve a szlovák felvilágosodás jeles tudósának soproni tanulóévet ós itt szerzett, egész életét végigkísérő benyomásait, személyi kapcsolatait. 3. sz.: К LINGER ANDRÁS Sopron népességének társadalmi, gazdasági összetétele c. tanulmánya (csatlakozva az 1964:1. számban megjelent, a város demográfiai helyzetét elemző cikkéhez) az 1960. évi népszámlálás alapján a városi népesség összetételét esetenként az 1900. évi népszámlálásig visszanyúló adatokkal elemzi. Sopron helyzetét a tanulmány a többi nyugatdunántúli várossal való állandó összehasonlításban mutatja be. — HÁZI JENŐ A soproni belváros házai és háztulajdonosai 16S7-ben c. tanulmánya (I. rész az előző számban) az 1687. évi adójegyzékben a Belvárosban kimutatott 107 háznak egyenként határozza meg ez időbeli tulajdonosait, azok változását, esetleg családi kapcsolatait, helyenként birtoklásuk előzményeit. A tanulmány Thirring 1734-gyel kezdődő ház- ós háztulajdonosjegyzékéhez is kapcsolódik, s így az abból végezhető vizsgálat időhatárát visszafelé mintegy fél évszázaddal kitágítja. — A Helytörténeti Adattárban PAP ISTVÁN a budapesti hadműveleteknek a korabeli soproni nyilas sajtóban való tükröződését ismerteti. — HILLER ISTVÁN a Magyarországi Erdészeti Egye-BÜlet 1858. évi 9., soproni közgyűlése alkalmából rendezett még zártkörű erdészeti kiállításról ír; ezt 1900-ban Felsőpulyán követi egy, a lakompaki Esterházy-hitbizományt bérlő cég által rendezett erdészeti kiállítás, majd 1901-ben már a megyei Gazdasági Egyesület rendezésében Sop-I ronban létrehozott Erdészet és Vadászat c. nagy, nyilvános kiállítás. — ALFÖLDY GÉZA egy Ujkéren talált későrómai feliratos sírkövet ismertet, mely az I. század közepén csak rövid ideig fennállott, azután kiürített és mesterségesen elpusztított s/.akonyi római tábor egy katonájának sírköve. — KELÉNYI FERENC (az előző számban kezdve) az Életképekben 1847 folyamán rendszeresen megjelenő, Torma álnév alatt Atády Ignác által írott soproni híranyagot ismerteti: érdekes apró adalékok ezek a városi élet reformkorvégi mindennapjaihoz. — FRIED ISTVÁN a Sopron megye reformkori ipari létesítményeiről (így elsősorban a soproni gőzmalomról és az eszterházai rópacukorgyárról) beszámoló egykorú tudósításokat ismerteti. — BRAND JENŐ a soproni szemorvoslásra közöl adatokat, elsősorban néhány (a korabeli gyógyító eljárást egész részletesen érzékeltető) levéltári adatot a XVII. század végén és a XVIII. század első felében Sopronban működött kót Loew doktor (apa és fia) prakszisából. — CSATKAI ENDRE A salétrom főzés soproni múltjából címen közöl adatokat. 4. sz.: HILLER ISTVÁN Naszódi Zsigmond élete és munkássága címen egy soproni származású elfelejtett szocialista író életpályáját ismerteti. A polgári iskolát végzett, szegény családból származó Naszódi asztalossegédkónt töltött évek után katonai szolgálata alatt súlyos szívbetegséget kapott, majd jegyzősegédként dolgozott Sopron megyei falvakban, később bőrgyári könyvelő lett Kapuvárott. Élete utolsó éveit Pesten töltötte: itt bekapcsolódott a munkásmozgalomba és a Népszavába írt. 1906-ban Vitnyédre megy és ott is hal meg. 1907-ben adta ki a Népszava Dózsa népe c. novelláskötetét Csizmadia Sándor előszavával. A cikkben részletesen bemutatott novellák realista szemléletű harcos, leleplező, a korral foglalkozó kutatás figyelmét megérdemlő képet rajzolnak a kor magyar falusi valóságáról. — LOVAS GYULA a Sopron — Kanizsa közötti vasút megépítésének történetét ismerteti: a vasút, mely 1847-ben még Bécset egyedüli vonalként kötötte volna össze Trieszttel, csak 1865-re épült meg: így a huza-vona 18 éve alatt roppant költséggel felépített Semmering-vasút a trieszti forgalom hasznát az osztrák tartományoknak juttatta. A cikk részletesen bemutatja a vasút építéséért a városi polgárság részéről folytatott harcot, később pedig, megépülte után, a vasútigazgatás német nyelvezetéből származó érdekes problémákat. •— BOROS MARIETTA a Fertő-tó déli partján négy község sajátos zöldségtermelési kultúráját ismerteti, kimutatva ennek a XVIII. század végóig megszakítás nélkül visszanyúló előzményeit, — a fejlődés során kialakult egyes birtokkategóriák részvételét a zöldségtermesztésben (a közép- és főleg a kisparasztok voltak a zöldségtermelők) s a termelés technikáját és az értékesítési szokásokat; — igen jellegzetes és érdekes kép ez a kapitalizmus korának szegényes paraszti eszközökkel is eredményesen folytatott intenziválódási kísérleteiről. — MOLLAY KÁROLY Kottaner Jánosnénak (sz. Wolfram Ilonának, Szekeles Péter soproni polgármester özvegyének), Erzsébet királyné bizalmasának ós V. László dajkájának visszaemlékezéseit közli magyar fordításban (I.—II. rósz a 2 — 3. számban, az eredeti német szöveg az Arrabona 1965. évi kötetében). A bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzött kéziratból közölt szöveg, az első német női memoár, az 1439 — 40-es évek magyarországi eseményeit (köztük pl. a korona elrablását) közvetlen közelről szemlélve mutatja be, számos érdekes politikatörténeti, helytörténeti, néprajzi és kultúrtörténeti mozzanatá-