Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

FOLYÓIRATSZEMLE 1021 nyok határozták meg, — s rámutatott arra, hogy, ha néha nehezen felismerhetően is, de a centralizációnak kezdeteiben is már mindig megfigyelhető az árutermelés bizonyos minimuma.. — WELLMANN IMRE az abszolutizmus térbelileg különböző típusai érzékeltetésének fontosságára hívta fel a figyelmet (utalva pl. a kelet-európai abszolutizmus jobbágy\ ó lő szerepbe 1 való feltűnésére). — OTTA ISTVÁN A reakcióssá vált abszolút monarchiát alátámasztó ideológiai elemeknek ugyancsak reakcióssá válását hangsúlyozta. — H. BALÁZS ÉVA A francia fejlődésben (jellegét tekintve nem annyira az angol vagy holland típusú, tehát burzsoá kezdeményű) a gyarmatosítás jelentőségének és az arra épülő merkantilista gazdaságpolitikának fontosságát emelte ki, rámutatva, hogy a felvilágosult abszolutizmus — és a hozzá kapcsolódó fiziokrata tanítások — jelentkezése Franciaországban szorosan összefügg a francia gyarmatok jó részének elvesztésével. — R. VÁRKON vi ÁGNES a paraszti osztályharc és abszolutizmus viszonyának elemzésében hangsúlyozta a paraszti osztályharc új formáit, de azt is, hogy az abszolutista államnak megvoltak az eszközei az árutermelő és áruértékesítő, s ily módon emelkedni próbáló parasztság korlátozására, gazdálkodása hasznának lefölözésére is. — MOLNÁR ERIK összefoglalójában határ ozottan állást foglal az abszolút monarchia kettős hatalomként való felfogása ellen: az abszolút monarchia a nemesek hatalmát fejezte ki és képviselte. Vitatható és még nem eldönthető kérdés viszont, hogy a francia abszolutizmusban melyik volt az uralkodó osztály: nem lehetetlen, hogy a XVIII. században már a burzsoázia sajátította ki a paraszti termóktöbblet" nagyobbik részét. A francia belső piac kérdésóban továbbra sem fogadja el azt, hogy az abszolút állam a belső piac talaján nőtt volna fel — árutermelés és abszolutizmus kapcsolata (s ezen keresztül a belső piac fejlődése) azonban valóban vizsgálható. Egyetért azzal, hogy már a munkaelosztást is a kényszerítő viszonyok idézték elő. Végül rámutat arra, hogy a társadalmi haladás ellentmondó osztályok bonyolult kölcsönhatásának eredménye, melyben gyakran nem lehet kimutatni azt az osztályerőt, amely a többivel szemben egyértelműen a haladás hordozója volt. — VAYER LAJOS a Bonn-ban tartott XXI. Nemzetközi Művészettörtént ti Kongresszust ismerteti. Bevezetőben részletesen bemutatja az 1873 óta többékevésbé folyamatosan tartott kongresszusok (a negyedik 1896-ban Budapesten volt) történetét ós a magyar tudományosság szereplését azokon. 4. sz. : A szám közli az Akadémia Társadalmi Történeti Tudományok Osztálya vezetőségének az 1965. április 22-i kibővített osztályülésen elhangzott beszámolóját a társadalomtudományok utolsó húsz óvi fejlődéséről. A történettudomány eredményeit ismertetve („történelmünk egészét tekintve történettudományunk megragadta azokat a legfontosabb törvényszerű folyamatokat, amelyek hazánk történetét az európai történet s így az egész emberiség történetének egészébe kapcsolják bele") a beszámoló rámutat a polgári történetírás nyomasztó örökségére, mely a dogmatizmus elleni indokolt, ám a revizionista nézetek felelevenedéséhez is vezető harc után a polgári nézetekkel való békülókenységhez, az öncélú szakmai igényesség álobjektivizmussal párosult hirdetéséhez vezetett. Ezen az elmúlt években történészeink körében meginduló s meggyorsult eszmei-politikai tisztázódás folyamata segítette túl a történettudományt. A beszámoló történelmünk egészét korban és tematikában egyaránt átfogó kutatásokat sürget, s az elméleti-módszertani kérdések alkotó művelését. — A referátumhoz hozzászólva PACH ZSIGMOND PÁL felhívta a figyelmet a történeti tudat jelentőségére, hangsúlyozva az ehhez vezető, a régebbi korokig is visszanyúló kutatások fontosságát, tekintettel a társadalmi tudatnak a múlt rendszerek történeti ideológiája által még ma is sokban befolyásolt voltára. Különösen fontosnak tartja nemzeti történetünk európai helyének tisztázását Nyugat- és Kelet-Európához való viszonyunkban s népünk demokratikus hagyományainak, ill. e hagyományok hiányának kérdését, — mindkét kérdés kutatásában kiemelve a bármilyen oldalról is jövő sematikus túlzásoktól való óvakodás szükségességét. Végül a történettudományhitelességéről, módszerbeli egzaktságáról szólt, mint tudatformáló hatékonyságának egyik fontos feltételéről. Hangsúlyozta, hogy amellett, hogy a történettudományban a visszatükrözés és az állásfoglalás aktusa nem választható el mereven, sőt éppen a pártos haladó állásfoglalás teszi lehetővé az adekvát visszatükrözést, — természetesen szükség van minél egzaktabb módszerekre: itt utal a számítógépek segítségével (azonban lehetőségeiket a marxista módszer talaján alkalmazva) elérhető eredményekre. — MÁTRAI LÁSZLÓ zárszavában erre reagálva kiemelte a történettudomány egzaktsága kérdésének fontosságát, hangsúlyozva: a marxizmus a világ anyagi egységének elve alapján eleve nem ismerhet el elvi különbséget társadalom- és természettudomány között, — az egzaktságot, illetőleg különb-