Századok – 1965

Figyelő - A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítása és a legújabbkori muzeológusok országos tanácskozása (Szász Zoltán) 638

FIGYELŐ A BÉKÉSCSABAI MUNKÁCSY MIHÁLY MÜZEUM KIÁLLÍTÁSA ÉS A LEGÚJABBKORI MUZEOLÓGUSOK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA Békés megye felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából állandó kiállítás nyílt, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, mely az 1514-től napjainkig eltelt időszakot eleveníti meg. A kiállítás történeti sorrendben, régészeti, néprajzi, képzőművészeti és történeti dokumentáció segítségével komplex módon tárja a látogató elé Békés megye népének életét, a megye paraszti és munkásmozgalmát tükröző emlékeket. A kapitalizmus előtti korszakot bemutató kiállítási anyag két nagy egységre bontható. Az 1711 előtti időszakra kevés anyag állott a kiállítók rendelkezésére. Paraszti munkát ábrázoló miniatúrák. munkaeszközök, jobbágyház alaprajza tükrözi a dolgozók életkörülményeit. A másik oldalon a nemesség életét ábrázoló képek, fegyverek, a gyulai vár alaprajza stb. Az összeütközést jól tükrözi a felnagyított egykorú metszet: „Dózsa a tüzes trónon". A mohácsi csata után 40 évvel Gyula vára is elesett, s a táj mintegy 130 évre török uralom alá került. A lakosság jelentős része biztonságosabb vidékre menekült, s Gyula környéke — mint azt a fegyverek és más használati tárgyak szemléltetik — harcok színhelye volt 1695-ig, a megye felszabadításáig. A Rákóczi vezette szabadságharc bukásával a megye történetében új fejezet kezdődik. Báró Harruckern János György, a megye új földesura telepeseket hív a megyébe. A gyulai várban együtt láthatók a földesúr gazdasági és politikai hatalmának szimbólumai: a majorsági épületek, a pallos, a deres, az adóösszeírás. A földesúri terhek pénzbeni követelése, a gyakori végrehajtások nyomán kibontakozó újabb elégedetlenséget, a Péró-féle felkeléshez való csatlakozást térképek, levelek és egykorú rajzok szemléltetik. AXVIII. század mezőgazdaságát a földművelés jellegzetes eszközei tükrözik. Ezek szorosabb értelemben néprajzi anyagok hozzák közel a nézőhöz a két évszázaddal korábbi aparaszti életmódot, annak sokoldalúságát és nehézségeit. A halászati eszközök, vasekék, a juh- és lótenyésztés bemutatása az agrárfejlődés előrehaladását bizonyítja. A fennálló rend jogszabályait urbárium és dicalis conscriptiók szemléltetik. A XVHI. század végére kibontakozik a céhes kézműipar. Főként az állattenyésztéssel kapcsolatos iparágak tettek szert nagyobb jelentőségre. A gazdasági fejlődés egyik mutatója a termelési technika kérdései iránt megmutatkozó fokozott érdeklődés. Tessedik Sámuel, a korszak kiemelkedő személyiségének tevékenységét művei, szerződései, levelei, tervei kívánják érzékeltetni. Orvosi felszerelések, himlőoltási jegyzékek — különösen az 1831. évi járványra emlékeztető békéscsabai koleradomb táblája — a kor egészségügyi viszonyait tükrözik. A XIX. század első felében meggyorsuló fejlődést birtokfelmérések alkalmával készült térképek, folyószabályozási tervek, Békéscsaba megváltási szerződése, térképészeti eszközök dokumentálják. A parasztság rétegződését nagyszerűen elevenítik meg a különféle paraszti szobabelsők. A polgári forradalom és a szabadságharc idejéből aránylag kevés kiállított tárgyat találunk, inkább az abszolutizmus korát szemlélteti az orosházi 48-as kör berendezése, vagy Rózsa Sándoron keresztül a betyárok szerepének kiemelése. A kiállítási anyag jelentős kiszélesedését tapasztaljuk a kiegyezést követő korszak bemutatásában. Táncsics megyei szereplésének, de főként azután az agrárszocialista mozgalmaknak a bemutatása sikerültnek nevezhető. A parasztság rétegződését szemléltető táblázat, parasztházak képei, az 1891-es összetűzések jegyzőkönyvei, képei és az egykorú sajtó szemelvényei, jelentések, munkásköri alapszabályok tükrözik a szegényparasztság illetve a földnélküliek forradalmasodását. A kiállítás egyik legsikerültebb része a „csendőr-sarok". Az ott elhelyezett csendőrkalap és a fenyegetően 45 fokos szögben térbe állított csendőrpuska valósággal érzékelteti a fenyegetés légkörét. — A kapita-