Századok – 1965
Történeti irodalom - Polišenský; Josef: Otázky studia obecných dejin II (Ism. Heckenast Gusztáv) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 275 vensky obchod a textílnimi vyrobky v rumunskych zemích és P. P. Panaitescu : Dimitrie Cantemir című könyvét, míg S. Goldenberg a Ratkoá Peter szerkesztette Dokumenty к baníckemu povstaniu na Slovensku (1525 —1526) c. okmánykiadványt ismerteti. Végezetül az intézet 1959. évi munkájáról olvashatunk ismertetést. SZÁSZ ZOLTÁN JOSEE POLIgENSKÍ: OTÁZKY STUDIA OBECNYCH DËJEV II. PR AMEN Y К OBECNYM DËJINÀM YE SLOYENSKYCH ARCHIVECH A KNIHOVNÁCH (Praha, 1963. Acta Universitatis Carolinae 1963. Philosophica et Historien No. 3. 78 1.) AZ EGYETEMES TÖRTÉNET TANULMÁNYOZÁSÁNAK KÉRDÉSEI П. EGYETEMES TÖRTÉNETI FORRÁSOK A SZLOVÁK LEVÉLTÁRAKBAN ÉS KÖNYVTÁRAKBAN Rendkívül hasznos vállalkozásba kezdett a prágai Károly-Egyetem egyetemes történeti tanszéke a csehszlovákiai levéltárak és könyvtárak egyetemes történeti vonatkozású forrásanyagának számbavételével. A munka e lső része, a csehországi anyag ismertetése 1957-ben jelent meg, a csehországi levéltárak és könyvtárak magyar érdekű forrásait a munkálatok irányítója, J. Polisensky professzor a Századok 1957. évf. 810 — 812. l.-ján ismertette. A szlovákiai anyagot áttekintő második rész bevezetőben röviden vázolja a szlovákiai levéltárak történeti fejlődését és sajátosságait (pl. hiteleshelyi levéltárak), majd a jelenlegi közigazgatási beosztás szerint számbaveszi az egyes levéltárakat és könyvtárakat, megnevezi a nagyobb fondokat és egyetemes történeti vonatkozásaikat, végül témakörök szerint csoportosítva megismétli az egyetemes történeti forrásanyag felsorolását. A munka azt a célját, hogy a csehszlovákiai egyetemes történeti kutatáshoz ösztönzést és kiindulópontokat nyújtson, feltétlenül eléri, a magyar kutató számára is jó segédeszköz. HECKENAST GUSZTÁV KARSAI ELEK: A BUDAI SÁNDOR-PALOTÁBAN TÖRTÉNT 1919-1941 (Budapest, Táncsics Kiadó. 1963. 566 1., 45 t.) Egész népünket „nem középiskolás fokon tanítani" nemcsak az írók ós költők legmagasztosabb programja, de egyik lényeges feladata minden művészetnek és minden tudománynak. Fokozottan érvényes ez a követelmény a történettudományra, mely végeredményben a legtávolabbi múltban kalandozva is, de méginkább a közelmúltban elmerülve voltaképpen a társadalmi önismeret, jelenünk és a tegnap közötti összefüggés, ezen összefüggések vonalán egyúttal a jövőbe vezető út kijelölésének, a társadalmi törvényszerűségeknek tudománya. Mint az ember természetes állapotával, a társadalmi emberrel, annak legmindennapibb sorsával, életkörülményeivel, körülményei és sorsa megváltoztatásáért, javításáért a természettel, az ellentétekre bomlott társadalomban pedig voltaképpen önmagával folytatott állandó küzdelemmel foglalkozó tudomány, a legközelebb áll minden tudomány között az egész társadalom érdeklődéséhez. Minthogy vizsgálódásaiból — akár helyesek e vizsgálódás módjai, akár helytelenek — mindenképpen következtetések erednek, bármilyen kort és bármilyen embert tanulmányoz is, a ma élő emberre, a ma társadalmára, mindenképpen tanító jellegű, tudatformáló tudomány; akkor is, ha művelője nincs ennek tudatában, akkor is, ha hatása a legszűkebb körökre terjed ki, akkor is, ha következtetései, tanításai — bármilyen okokból — hamisak is. Egyetlen társadalom egészének sem volt olyannyira érdeke a múlt igaz valóságát megismerni, ebből a helyes következtetéseket levonni, s ezt a helyes megismerést és ezeket a következtetéseket a legszélesebb rétegek közkincsévé tenni, mint az osztályantagonizmustól megszabadult szocialista társadalomnak. Ha nyugodt lélekkel el is mondhatjuk, hogy a tásadalmi, történelmi törvények konkrét megismerésében történetírásunk az utóbbi években hatalmas lépéseket tett, egyáltalán nem állíthatjuk, hogy történészeink eleget tettek volna annak a feladatuknak is, hogy eredményeiket a más foglalko-18*
