Századok – 1965

Történeti irodalom - Polišenský; Josef: Otázky studia obecných dejin II (Ism. Heckenast Gusztáv) 275

.276 TÖRTÉNETI IRODALOM zású olvasó által is érthetően, szépen, gondosan megírva társadalmunk tudatformáló tényezőjévé tegyék, holott a kevés kísérletet követő hatalmas érdeklődés tanulsága szerint erre az igény kétségtelenül jelentkezik, mi több, sürgetően jelentkezik. A nagyon kevesek közül a legtöbbet e tekintetben minden bizonnyal a „Sándorpalota" szerzője tette, akinek több sikeres munkája után a közönség ezt a kötetét is szinte szétkapkodta. Nem lenne igazságos azt gondolni, hogy Karsai népszerű munkáinak a szó szoros értelmében vett népszerűségét pusztán az a körülmény okozza, hogy egyedül jelentkezik a piacon. E munkák eredményességét a közérdeklődés felkeltése, az olvasottság tekintetében legalább annyira elősegíti, hogy témája a lehető legközelebb áll a ma emberéhez, hiszen az ellenforradalmi korban, amelyről szól, vagy mi magunk éltünk, vagy apáink éltek. Ezért a szerző jelentős mértékben saját, méghozzá nem egy esetben legújabb kutatásai alapján a körülmények, jelenségek, események, az élő és szenvedő alanyok által nem ismert, rejtett okaira, belső lényegére tud rámutatni ; olyan dolgokra, amelyek valamennyiünknek elevenébe vágtak, magunk vagy közvetlen elődeink élet-halál kérdései voltak, s amelyek közül több a felszabadulás utáni korszakunkban is éreztette hatását. Könyvei sikerének további titka kellemes, könnyed, világos stílusa, amelyet a rádió által megkövetelt különleges hangvétel begyakorlottsága csak ritkán és kevéssé észrevehetően zavar meg. A könyv közkedveltségét bizonyára elősegíti mind emellett a gondosan és szellemesen összeválogatott, a mű mondanivalóját sikeresen támogató képanyag. Röviden: Karsai a legszélesebb közönséget érdeklő történelmi kérdésekről friss tudományos eredmények alapján a széles közönség számára csaknem teljesen, a szakkörök számára részben újat és igazat jól írt meg. Ezzel viszont a történetírás, közelebbről a népszerű történetírás területén eddig nem alkalmazott, új műfajt — valószínűleg átmeneti műfajt — vezetett be. Nem mintha általában a történetírás vagy különösen a marxista történetírás nem ismerte volna a népszerű történelmi munka műfaját, hanem mert egészen speciális szükséglet által életrehívott, speciális jellegű könyvet alkotott. Népszerű tudományos munka sokféle elképzelhető, és sokféle található a mi történeti irodalmunkban is. Ideális típusának lehetősége, hogy a szerző saját korábbi, a problémát részleteiben is kimerítő tudományos monográfiájára támaszkodjék, ebben az esetben nem állt fenn. De nem alkalmazthatta a szerző azt a másik szokásos módszert sem, hogy mások monográfiáira alapozza munkálkodását, mert a Horthy-korszakról még nincs ilyen monográfiánk, sőt ha minden rész-feldolgozást, tanulmányt és cikket, dokumentum kiadványt, memoárt, riport-jellegű feldolgozást stb. összehordunk is, számtalan probléma marad megoldatlanul. Ha tehát a korszakot átölelő, annak lényeges problémáit sorra bemutató munkát akart adni a széles olvasó tömegek kezébe, meg kellett kísérelnie, hogy a főbb hiányokat maga pótolja. így létrejött egy olyan sajátos népszerű munka, amely ennek kritériumait mindenben kimeríti, de azon túl is mutat annyiban, hogy a szerző éppen itt, ennek keretében tesz közzé első ízben új tudományos kutatási eredményeket (pl. a Forradalmi Kormányzótanács lemondását elfogadó ötszázas tanács ülésének anyaga, Nagyatádi Szabó István lemondásának története, Gömbös külpolitikájának néhány eleme, Imrédy bukásának története). Mig ez a módszer a művet érdemessé teszi a szakkörök érdeklődésére is, ugyanakkor forrásává válik egy kevéssé a feldolgozás egyenetlenségének, hiszen ily módszerrel lehetséges néhány főbenjáró kérdés megoldása, de szinte elkerülhetetlen, hogy még több megoldatlan ne maradjon. ,,A budai Sándor-palotában történt 1919 — 1941" c. kötet az események színhelyéül a miniszterelnökség épületét, a Sándor-palotát választva, de a címadta keretet nem túl szorosan fogva fel, a jelzett huszonkét évben a kizsákmányoló osztályok uralmon levő csoportjának politikáját tárgyalja. Távolról sem csupán az egymást váltó miniszterelnökök politikájáról szól, hanem — helyesen, amint az összefüggések megkívánják — esetenként kitér a kormány más tagjainak, egyes pártoknak, csoportoknak szerepére és olykor-olykor érinti azt a hatást is, amit az uralkodó körök politikája a dolgozó osztályokra és amit az elnyomott osztályok harcoló csoportjai az uralkodó osztály politikájára gyakoroltak> A műfaj önmagában nem, de a választott keret ós cím felmenti a szerzőt az alól, hogy a teljes gazdasági, társadalmi ós politikai képet következetesen beállítsa, hogy rendszeresen vizsgálja a politikai események alapjául szolgáló, meghatározó jelentőségű gazdasági és szociális viszonyokat, a társadalom és ezen belül az uralkodó osztály rótegződöttségét, a rétegek egymáshoz való viszonyát és harcát, s hogy általában felvesse és megválaszolja — vagy törekedjék megválaszolni — a felmerülő elvi problémákat. Mivel a szerző választott címében megmondja, hogy célja a „történtek" elmondása, s itt és ezúttal ezek bőségesebb értelmezésére, elemzésére nyilván nem vállalkozik (jóllehet nem egy esetben megteszi), ezt jogosan a fentebb mondottak mellett már csak ezért sem kérhetnénk tőle számon.