Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
690 It. VÁRKONYI ÁGNES külső teher alól, védi gazdasági erejét, hiszen a jobbágyi munka eredményén nem szívesen osztozik, a jobbágygazdaság produktumait megpróbálja minél teljesebb mértékben magának biztosítani. Szüksége van azonban az állam erejére, arra, hogy külső és belső ellenségeivel szemben őrizze és fenntartsa a feltételeknek azt a bonyolult, sokrétű rendszerét, amelyen osztályuralma nyugszik. A katonáskodástól elforduló, a kommereiumból adódó lehetőségeket frissen kihasználó nemesi társadalom érdekeinek ezt a kettősségét tükrözik a megalkuvásokba torkolló harcok sorozatai, amelyek a központi hatalom és a rendek XVII. századi küzdelmét jellemzik. Rendi érdekeket véd a nemesség, amikor ragaszkodik az adómegajánlás, az összeg-mennyiség megállapításának jogaihoz. Ám ugyanakkor arra törekszik, hogy az adózás terhét a közvetlen úrbéres viszonyból kikerült vagy onnét kifelé tartó jobbágyokra és különböző nem nemesi csoportokra hárítsa, s ez az igyekezete már az államhatalom érdekeivel vág egybe. Az állami és a nemesi adópolitika egyaránt a jobbágyi osztály mozgékonyabb és tehetősebb rétegeit veszi célba. Azokat, akik valamilyen módon kikerültek az úrbéri szolgálat közvetlen kötelezettsége alól, a lehetőség szerint lazítottak a földesúr—jobbágy viszony személyi és gazdasági kapcsolatain, árutermelés és áruértékesítés útján sokszor a földesúri gazdaság rovására gyarapodtak. A nemesség több évtizedes törekvését szentesítette tehát, de az államhatalom céljait sem keresztezte az 1647. évi 36. törvénycikk, amely az adóegység meghatározásában véglegesen az igaerőt tette mérvadóvá olyan formán, hogy 4 vagy 8 jobbágyháztartás attól függően alkot egy portát, hogy 6—4 vagy 2 igaerővel, „ekével" rendelkezik.1 8 Néhány évtized leforgása alatt azonban az adóegységnek ez a meghatározása is az adózás és a parasztgazda- * ság anyagi erejének megítélése szempontjából teljesen irreálissá vált. Nemcsak az egymás sarkába hágó háborúk, hanem a társadalmi és a politikai körülmények alakulása hozta magával, hogy a jobbágyi, nem nemesi rétegekre háruló állami terhek elosztására az adózás „régi", 1647. évi rendszere túl kicsiny vagy túl nagy, de mindenképpen alkalmatlan mértéknek bizonyult. Az új elvek 1696 —98-ra kristályosodnak ki. Jól tükrözik a központi hatalom és a nemesség viszonyában a pillanatnyi, help ellentéteknek és az állandó, alapvető, a társadalmi rend fenntartásában többnyire szoros érdekazonosságnak sokrétű összefonódását. 1658 — 1699-ig Magyarország és Erdély területe hosszabb-rövidebb megszakításokkal háborúk színtere. Az 1658 — 1664-es esztendők török hadjáratait követő békeéveket a várőrségek csatározásai, a nagyszabású török portyák 18 Nyitra megye már 1609-ben figyelembeveszi az állatállományt. Monumenta Hungáriáé Juridico-Historica. Corpus Statutorum Hungáriáé Municipalium (továbbiakban: Cor. St.) t. IV. pars: 1. Bpest. 1896. 117. 1. — Juhász idézett művében ezenkívül még számos esetet említ az 1598 —1620-as évekből, amikor a jobbágygazdaság anyagi erejét nem csupán a telek, hanem az igaerő alapján ítélték meg (75—78. 1.). A nemesség adópolitikájában, annak alapján, hogy a földesúr a maga jobbágyát igyekszik minél inkább mentesíteni, a földesúr és a jobbágy érdekközösségének megnyilvánulását látja. Véleményünk szerint ez csupán egyik részlete a valóságnak, a földesúri osztályérdek a maga jobbágyainak mentesítése mellett megkívánta, hogy a nem nemesi osztály egésze viselje az állami terheket; az államhatalommal tehát a nemességnek az adózás kérdésében csupán taktikai ellentétei vannak, az adópolitika osztályérdekek síkjára vetődő távlataiban, mintegy stratégiájában, érdekeik egybeestek. A nemesi osztály adópolitikájának egészét tehát az egyéni és az ósztályérdek dialektikus egységében mérlegelhetjük.
