Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 691 verik fel, 1672—1683 között pedig a Partiumot, az északkeleti tizenhárom vármegyét, majd az egész Felső-Magyarországot betöltik a Thököly-felkelés harcai. 1683-ban a század legnagyobbszabású török támadó hadjárata szánt itt keresztül, hogy Bécs alatt megtorpanva, majd menekülésbe fordulva a hátán hozza be a felszabadító háborúk nemzetközi zsoldos hadseregét. A várostromok és a váltakozó szerencsével folyó harcok lassan húzódnak le dél felé, de még a 90-es évek közepén is az ország északi megyéinek legsúlyosabb terhe a katonaság kiteleltetése és ellátása. A háború kiadásai évről-évre növelik az adót, de a hadszíntéren, ahonnan fizetni kellene, pusztul és romlik az adó alapját, bázisát alkotó jobbágygazdaság. Különösen szembetűnő jelenség az igaerő pusztulása és a falvak elnéptelenedése. Az elnéptelenedés azonban nem föltétlenül népességpusztulás; a jobbágyi védekezés egyik sajátos formája az, amikor a jobbágy a hadsereg útjából más, békésebb vidékre, vagy hegyekbe, erdőkbe, mocsarakba menti övéit és azt, ami a magáé.1 9 Ugyanúgy az igaerő megfogyatkozásának feltűnő számadatai mögött a növekvő terhekkel szembeszegülő jobbágyi ellenállás ténye is fellelhető. A katonaság élelmezése, szabad rablása, az igaerő állandó és mértéktelen igénybevétele a hadsereg szükségleteire mérhetetlenül leapasztotta a jobbágyháztartás állatállományát. A jobbágy azonban az elpusztult, elvesztett igása helyébe nemcsak nem tud, hanem nem is igyekszik újat szerezni, hiszen állataival együtt megszabadult nemcsak a földesúri igásrobot, de a portiófizetés és a vekturázás keserves kötelességeitől is. A Kis-Hont megyében lakók „ekebéli marhát nem tartanak, oeconomiát nem űznek, azért hogy ne fizessenek tőle", akinek pedig marhája volt, az adófizetés céljából történő conscriptio idejére eladta. Borsod megyében az emberek egyrésze csak azért nem tart marhát, hogy ne vecturáztassák.2 0 Akinek módja van rá, az nemeslevél váltásával igyekszik megszabadulni az állami adó egyre elviselhetetlenebb terheitől. Más szegényebb, mozgékonyabb rétegek a gazdaság \ olyan területeire húzódnak, amelyet még nem ért el, esetleg kevéssé terhel, ideiglenesen nyom a contributio. A legutóbbi évek történetstatisztikai vizsgálatai s egyes uradalmak vagy tájegységek társadalmi viszonyait elemző monográfiák egyaránt felfigyeltek arra, hogy a jobbágyi társadalmon belül a XVII. század végére szembetűnő átrétegződés észlelhető. Az általános elszegényedésen belül tapasztalható differenciálódás pedig nem feltétlenül anyagi különbségeket jelent, nem kizárólag a gazdasági helyzetben bekövetkezett változást tükrözi. Fogy a telken ülő jobbágy, sokasodnak a résztelkesek, s a zsellérek népes tábora, noha nem növekszik olyan gyors iramban, mint a század első felében, az országos átlag 45%, és vannak megyék, ahol számuk jóval meghaladja, sőt megkétszerezi a telkesjobbágyok számát. A kamara korán felfigyelt rá, hogy a telkes jobbágy oly módon próbál szabadulni az adófizetés alól, hogy zsellérnek mondja magát. A zselléri mivolt 1647 után is könnyebbséget jelent, kevesebb portiót vetnek rá, mint a jobbágytelken ülőkre. Pedig a zsellérek között nemcsak szegénye-19 „Most is már portiok hírére való nézve szöktön szökik az szegénységh." Árva vármegye Eszterházy Pálnak. 1686. nov. 10. OL Eszterházy család levéltára PN. 47/4416. 20 Hont vm. Eszterházy Pálnak 1693. máj. 6. OL Eszterházy-család levéltára PH. 48/4565. — Cor. St. II/l. Bpest. 1890 (1697). — Pach Zs. P. hangsúlyozza, hogy a jobbágyok az igásrobot alól való szabadulás reményében nem egyszer eladják barmaikat. I. m. 210., 269. 1. — Orosz I. az igaerő számának feltűnő csökkenése mögött a Hegyalján a művelési ágak specializálását emeli ki. I. m. 33. I. 2 Századok 1965/4 - 5.
