Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
682 It. VÁRKONYI ÁGNES Ennek tisztázása annál inkább elodázhatatlan, mert sokáig a XVII— XVTTT. századforduló jobbágymozgalmai, még a magyarországi marxista igényű történetírásban is, többnyire antifeudális és anti-Habsburgiánus fejezetekre különültek el, az utóbbiakban a tudományos érvek mellett nemegyszer érzelmi motívumok kerültek túlsúlyba. E merev szétválasztás és az apriori emocionális azonosulás nemcsak a köznemesi romantikus történetírás provincializmusának és kuruc nacionalizmusának átszűrődéseire adott lehetőséget, hanem a dinasztikus aulikus labanc nacionalizmus feléledésének, vagy esetleg igazolásának veszélyeit is magában rejtette. Az utóbbi évek széles horizontú elméleti vitái azonban már túllendítették történetírásunkat a XVH—XVIII. század történeti feldolgozásának a holtpontján. Ma már mélyreható elemzések és kiterjedt anyagfeltáró kutatások vizsgálják, hogy a Habsburg-abszolutizmus milyen szerepet töltött be Magyarországon a második jobbágyság rendszerének megszilárdulásában: a rendekkel harcolva utakat nyitott az elnyomottak szabadságra törekvő rétegei előtt, vagy segített eltorlaszolni a meglevőket is; mennyiben volt része a jobbágyi terhek sokasodásában, erősítette vagy bontogatta a földesurak hatalmát? Az elnyomottak, jobbágyi sorban élők kettős harca az idegen államhatalom és a hazai földesurak ellen milyen áttételekkel épült bele a késői feudalizmus hazai szakaszának sajátosságaiba? Az eddigi eredmények alapján is nyilvánvaló, hogy az idegen abszolutizmus és a második jobbágyság történetének szintézise csak a hazai nemesség és jobbágyság Habsburg-ellenes felkeléseiben mutatkozó ellentmondások számbavétele, a jobbágyi osztályharc indítékainak és mozzanatainak következetes részletes feltárása útján, mindennemű, akár kőznemesi-kuruc, akár a labanc nacionalizmus maradványaival következetesen leszámolva alkotható meg. Célkitűzésünk mindamellett megköveteli, hogy számot vessünk azzal a nemzetközi vitával is, az abszolút állam történeti szerepéről, osztályalapjairól, viszonyáról a parasztsághoz és a polgári fejlődésben játszott szerepéről az utóbbi évek tudományos irodalmában, amelyet a marxista és a polgári történészek egymás között folytatnak. Szűkebb témánkban semmiképpen nem kerülhetjük ki, mert Lipót császár idézett, 1698. évi leirata államának történeti szerepét a burzsoá történetírásban ma is élő felfogással rokon értelemben fogalmazza meg.5 Ismeretes, hogy a polgári történetírás impozáns tényanyag, kiterjedt kutatások alapján tanulmányozva a nyugat-európai államok abszolutizmusát, megállapította, hogy ez az államforma kiegyenlítő szerepet játszik a késői feudalizmus szembenálló osztályai között. Társadalom feletti képződmény, amely ott, ahol előrelendült a polgári fejlődés, levezeti a nemesség és a polgárság között felgyülemlett feszültségeket, de áthidalja a földesurak és a jobbágyok ellentéteit is. Felhasználja a növekvő polgárság anyagi erejét s cserébe helyet biztosít képviselőinek az államapparátusban, ugyanakkor mérsékli, mintegy visszaszorítja, korlátok közé veti a feudális urak hatalmát. Az állam ellen lendülő paraszti felkeléseket pedig nem a nép spontán antifeudális indu-5 -R..Мошпгег : Les XVI. et XVII. siècles! Les progrès de la civilisation européenne et le déclin de l'Orient (1492—1786). Paris. 1956 (Hist. gen. des civil. IV.) F. Härtung—R. Mousnier: Quelques problèmes concernant la Monarchie absolue. Relazioni del X. Congresso Internazionale di scienze storiche. Vol. IV. Firenze. 1953. 3—55. 1.— S. Ch. Pétrie: Die absolute Monarchie und ihr System. História Mundi, Bd. 7. 1957. Bern. 249. kv. 1. — W. Treue: Der Merkantilismus und das Wirtschaftsgefüge des absolutistischen Zeitalters bis ins frühe 18. Jahrhundert. Uo. 277. kv. 1.
