Századok – 1965
Közlemények - Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV–XVII. században 871
PAPÍRKERESKEDELMÜNK A XXV-XVII. SZÁZADBAN 873 kedő, a szatócs, mégpedig a század közepétől kezdve kül- és belföldi egyaránt, és a papír az ún. rövidáru (Kramerei) közé tartozott.13 E források, valamint a számadáskönyvek alapján arról is tájékozódhatunk, hogy abban a korban a vegyeskereskedő a szó szoros értelmében „vegyes" kereskedő volt: fém-, fa-, csont-, bőrárut, textiliát, szeszesitalt, fűszert árult a papíron kívül, mégpedig jelentős mennyiségben. A papír e századi átlagos ára 3 ft 33 dénár volt rizsmánként, kb. annyi, mint 2 pozsonyi mérő (84 kg) búza, vagv 2 pár közönséges minőségű csizma ára.14 A XVI. században a korábbi gyakorlatot folytatják tovább, de már bizonyos fejlődést is tapasztalhatunk, ezért a földesúr, a város és a kormányszerv papírellátását külön kell megvizsgálnunk. Az egyházi intézményekét nem, mert a század első felében követték a korábbi gyakorlatot, a század második felében pedig, fokozatosan elveszítvén hiteleshelyi szerepüket, papírfogyasztásuk nem növekedett jelentősen, és egyre inkább a földesúri módszerek jellemzik papírvásárlásukat. A földesúr e században kerül a fogyasztók sorába, de ügyvitele még jelentéktelen volt. Levelezése ugyan a század második felében már növekszik, papírszükséglete azonban még csekély. Papírvásárlása alkalomszerű. A számadószerzi be, mint pl. Nádasdyéknálaz 1540 — 50-es években Rajki uram egy-egy útja alkalmából Komáromban, Pozsonyban, Bécsben azt az 1 — 3 konc papírt, ami kell,1 5 vagy Jókő vár számadója, Bakács Farkas 1569—70-ben negyedévenként Pozsonyban a szükséges 6 —10 koncot.1 6 De az sem redkívüli, ha maga az úr vásárolja, mint pl. Bornemissza Péter 1578-ban, beszekerezve a papírért Pozsonyba.1 7 A földesúr tehát helyébe ment a kereskedőnek. S ez érthető, részint azért, mert az udvarházak a kereskedelmi gócoktól és útvonalaktól távol estek, másrészt azért, mert évente csak kis mennyiséget vásároltak. A város már valamivel nagyobb fogyasztó, ügyvitele azonban nem bürokratikus. Papírszükséglete rendszeresebb, de az előző századhoz viszonyítva csak valamelyest növekszik, úgy mondhatjuk, hogy csak konccal. A számadáskönyvek vezetésével azonban mind a vásárolt mennyiség, mind pedig a személyek feljegyzése tekintetében most sem lehetünk megelégedettek. Atöbbség még mindig név vagy mennyiség nélküli bejegyzés. A beszerzés egyik módja az volt, hogy az írnok vette meg helyben valamelyik kereskedőtől a papírt,1 8 általában konconként, kivételesen 1 rizsmát. A hivatalos vagy magánszemélyek alkalmi papírvásárlása ugyanis e század elején megszűnik. A kereskedőktől való vásárlás módjainak megismerésére ismét a számadáskönyv-vezetés gyakorlatát kell megvizsgálnunk. Leghasznosabbnak m utat-13 Kováts: i. m. 143. sk. 1., 161. sk. 1. 14 Bogdán : Papíripar, 29—30. 1. 15 Kom-urovicz Bernát — Muzsnainé Kállni Erzsébet : Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdvak 1540 — 1550-es számadásaiból. Bpest. Néprajzi Múzeum. 1959. I. köt. 30., 65., 69., 132., 159., 194., 195., 199., 212., 242., 278., 310. 1.. II. köt. 57., 65., 1. 16 Országos Levéltár, vépi Erdődy-család levéltára Fasc. 44. N. 2181. 46, 49, 57. Filmtár 35. tekercs. 17 Országos Levéltár, Máriáesy-család levéltára. Új rendezés 1578. 141. 18 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen. Kronstadt, Römer. 1886. 1. Bd. 451. 1., 3. Bd. 436. 1.
