Századok – 1965
Közlemények - Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV–XVII. században 871
874 BOGDÁN ISTVÁN kőzik Eperjes városé.1 9 Nemcsak azért, mert az egész századon át folyamatosan rendelkezésünkre áll, hanem azért is, mert a problémát jól szemlélteti. Az 1560-as évekig — természetesen eltekintve az egyszerű „pro papyro" bejegyzésektől — kétféle megjegyzés szerepel a papírvásárlásoknál. A nagyobb mennyiségeknél — 1 — 2 rizsma — személynévvel megnevezi a kereskedőt: a 40-es években krakkóit, az 50-es években bécsit. A konconkénti vásárlásnál — 1538-tól kezdve — azonban csak „per cauponem", ritkábban „cauponi" a bejegyzés. E szó jelentése szótáraink szerint kocsmáros,2 0 és a város a jelzett időszakban hasonló megjelöléssel,vagyis a caupo-tól illetve a caupo útján vásárolt bort, kenyeret, szénát, gyertyát, tintát is.2 1 Vagyis e kocsmáros vegyeskereskedő is volt, aki helyi portékákkal kereskedett. A papír azonban ekkor — ezen a területen — még behozatali cikk volt. A körülményekből arra következtethetünk, hogy a papírt más vegyeskereskedőtől vette (viszonteladó) — esetleg bizományba kapta —, egyrészt azért, mert a papírra általában csak kis mennyiségben volt helyben szükség, de rendszeresebben (nemcsak vásárnapokon), másrészt azért, mert a kocsmában illetve inkább vendégfogadóban az átutazó és szálló vendégeknek esetenként szükségük lehetett írópapírra. Persze lehetséges, hogy csak helyi gyakorlattal van dolgunk. De ha arra gondolunk, hogy még a mi századunk elején is több falu kocsmárosa foglalkozott kereskedéssel is, talán feltételezhetjük, hogy akkoriban más városokban is hasonló volt a helyzet. Az viszont már inkább helyi jelenség lehetett, hogy a caupo szekerezéssel is szaporította vagyonát, mint az eperjesi: kő- és mészszállításért fizet neki a város 1558-ban.2 2 A caupo, vagyis a kocsmáros tehát az időben helybeli vegyeskereskedő (esetleg bérfuvarozó) is volt, szemben a vásározó (szekerező) vegyeskereskedőkkel. A minket érdeklő szempontból pedig a „papírbolt" egyik első csírájának tarthatjuk a kocsmát — ha elfogadjuk az előbbiekben vázolt feltételezést. E számadáskönyv két tételénél egy újabb problematikus bejegyzéssel találkozunk : 1542-es évnél „papyrus emta item ephemerides 2 ab Ambrosio bibliopola" és 1544-es évnél „pro ligatura catechismi in Ecclesiam item pro regestis papyr", utána közvetlen pedig: „pro ligatura regestorum bibliopolae".23 E bejegyzéseket kétféleképpen értelmezhetjük. Az egyik: Papírt és 2 naplót vettem Ambrus könyvárustól. Papírt [vettem] az egyháznak a káté kötethez és a lajstromokhoz. Könyvárusnak a lajtsrom kötetekért. Szótáraink szerint ugyanis a bibliopola könyvárust, a ligatúra kötetet jelent (kötés=csomó értelemben ). 19 Országos Levéltár, Családi levéltárak, gyűjtemények. Eperjes város számadáskönyvei. A vonatkozó éveknél. 20 Az ókorban caupona kifejezéssel jelölték meg a kiskereskedést és a esapszéket is, de pejoratív értelemmel: e foglalkozásokat nem tartották tisztességesnek. Vö. Ókori Lexikon. Bpest. Franklin. 1902.1. köt. 390. 1., II. köt. 69. 1. 21 Ld. a 19. jegyz. 22 Uo. 23 Uo.
