Századok – 1965
Közlemények - Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV–XVII. században 871
872 BOGDÁN ISTVÁN val tartózkodási helyükön vették meg a papírt, feltehetően kereskedőtől a vásáron. Az első esetben magánszemélyről lehet szó: a valamelyik vásárra igyekvő szűcsöt kérték meg, hogy hozzon magával néhány konc papírt is. De van tudomásunk olyan esetről is, amikor nagyobb mennyiséget vásároltak hivatalos út alkalmával, pl. Nagyszeben számára 1494-ben a bíró 1 rizsmát.6 Nehezebb megállapítani tényállást pl. a következő esetekben, amikor Bártfa város 1426-ban „Leopoldus de Cracovia"-nak 5 konc papírért,7 1435-ben pedig „Hannus Botner"-nek 5 konc papírért8 fizeti a vételárat. Az illetők neve a számadásokban többször nem szerepel, s a vásárolt papírmennyiség csekély. Az utóbbi esetben feltételezhetjük, hogy egy városi polgárral van dolgunk, akit megkértek a vásárlásra, mint korábban a szűcsöt. Az első esetben viszont nyilvánvaló, hogy krakkói az illető. S azt is hozzátehetjük, hogy Krakkónak az időben már fejlett papírkészítése volt. Az előbbi példák alapján mégis az a valószínűbb, hogy nem kereskedő, hanem más, talán hivatalos személy volt, aki üzenetet kapva, szívességből elhozta a papírt. A mondottak alapján talán feltételezhetjük azt is, hogy e századi papírvásárlási bejegyzéseknél a névvel jelölt esetekben nem kereskedők, hanem erre felkért személyek hozták a papírt — általában kevés mennyiséget —, akik útjuk alkalmával kereskedőktől, esetleg a papírmalomból vásárolták. A név nélküli tételeknél viszont kereskedőktől származott a papír, de azt nem lehet eldönteni, hogy helybe, a kancelláriába hozta, vagy a helyi vásáron vették tőle. Ez volt a helyzet a hiteleshelyek: a káptalanok és konventek papírvásárlásánál is. — Persze vannak olyan esetek is, amikor más tételekből vagy szövegből megállapítható az utóbbi: pl. Kállai János iskoláztatásáról szóló 1468. évi elszámolásból, hogy a budai vásáron vették a 3 konc papírt,9 vagy a tornai vár 1495/6. évi számadásában szereplő 1 konc papírt a kassai vásárban.1 0 A királyi udvar számára történt vásárlásnál viszont bizonyos, hogy a kereskedő helybe vitte. így értékelhetjük pl. a П. Ulászló kincstartójának 1494. évi számadásában szereplő március 1-i bejegyzést, amikor 1 rizsma papírt vásároltak.11 A kancelláriák általában egyszerre kisebb mennyiségben, úgy mondhatjuk, hogy konc-számra vették a papírt. A legnagyobb vásárolt mennyiség az 1 rifcsma volt. És e században ez a papírmennyiség (mérték) volt általában a harmincadtarifák egység-tétele is.1 2 A harmincadnaplók segítségével egyébként azt is megállapíthatjuk, hogy e században milyen kereskedők foglalkoztak a papíreladással. A vegyeskeres-6 Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt usw. 1. Bd. Hermannstadt. Verein für Siebenbürgische Landeskurde, 1800. 162. 1. 7 Fejérpataky : i. m. 215. 1. 8 Uo. 353. 1. 'Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény 48.206. 10 Uo. 37. 170. 11 Johann Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reichs usw. 1. Bd. Halle. Gebauer. 1797. 87. 1. — Érdemes megjegyezni, hogy e számadás ápr. 9., jún. 5., júl. 18. és aug. 18-i bejegyzéseinél Bonfini és műve, a „Chronica Hungarorum" (így!) is szerepel, mint „személyi és dologi" kiadás: Bonfini kapott két ízben, összesen 2 forintot, és a mű számára pergament vásároltak három ízben összesen 14 forintért. Uo. 91., 94., 122., 169. I. 12 Házi: i. m. 2/6. köt. 260. 1., Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a 15. században a pozsonyi harmincad könyv alapján. Bpest. Politzer. 1902. 128. 1., Sólyom Jenő: A magyar vámügv fejlődése 1519-ig. Bpest. Vámszaki Tisztviselők Otthona. 1933. 97. 1.
