Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
76 MTJCSI FERENC amiben nyilván nagy szerepe volt annak, hogy a szervezett munkásság bojkott alá helyezte az említett üzemeket.10 3 * A „Vörös Péntek", a budapesti munkásság első általános sztrájkja, a munkásság addigi legnagyobb politikai megmozdulása volt. A szeptember 15-i sztrájk és felvonulás nagyjelentőségű volt a magyarországi munkásmozgalom és az ország politikai élete szempontjából egyaránt. A szeptember 15-i általános sztrájk és felvonulás a választójogi tömegmozgalom csúcspontja, a munkásság seregszemléje volt. A sztrájk és a felvonulás azt bizonyította, hogy a munkásság szervezettsége, öntudata, fegyelme olyan fokot ért el, hogy megvan a lehetőség általános sztrájk szervezésére; egyben a munkásokat is harcedzettebbekké, magabiztosabbakká tette. Az általános sztrájk és felvonulás azonban nem érte el azt a célt, amelyet szervezői elé tűztek. Nem vált az általános választói jogért folyó harc első nagy ütközetévé, amelytől a további harc egész menete függött. A szociáldemokrata párt imparlamentáris, mégis parlamenti szövetségese, amelynek módjában lett volna benyújtani a választójogi törvénytervezetet, a Fejérváry-kormány, az osztrák és a magyar reakció antidemokratikus ellenállásán megbukott, így a tervezett parlamenti akciót az utcáról támogatni felvonult százezres tömegtüntetés feladatát nem tudta teljesíteni, nem tudott nyomós érvként felsorakozni a javaslat mellett. Százezer budapesti proletár felvonulása mégsem múlt el nyomtalanul és teljesen eredménytelenül a magyar belpolitikában. Nyilvánvalóvá tette, hogy a fővárosban koncentráltan az általános választói jognak erős hadserege van, amely megszűnt „quantité négligeable" lenni, s amellyel a jövőben — ezért — számolni kell. 4. Az „ötperces audiencia" s az ellenzéki pártszövetség és a szociáldemokrata párt közötti harc kiéleződése A Fejérváry-kormány lemondásának elfogadását a koalíció vezetői úgy értékelték, mint annak a jelét, hogy a király immár hajlandó lesz engedményekre. Éppen ezért a koalíció vezetőinek: Kossuth Ferencnek, gróf Apponyi Albertnek, gróf Andrássy Gyulának, báró Bánffy Dezsőnek és gróf Zichy Aladárnak együttes audenciára szóló meghívását nagy reménykedéssel fogadták. Apponyi emlékirataiban részletesen leírja azt a várakozást, amelyet a koalíció vezető politikusai ehhez a királyi kihallgatáshoz fűztek, s ugyancsak részletesen ismerteti magának a kihallgatásnak a lefolyását is.104 A király a maga részéről abban a hiszemben volt, hogy az általános választói jog bevezetésének lehetősége, ami Kristóffy nyilatkozata, majd németbogsáni beszéde alapján eléggé világosan kirajzolódott, annyira megpuhították a koalíciót, hogy hajlandó lesz feladni merev „nemzeti", elsősorban katonai követeléseit, s a válság megoldásának nincs már akadálya. Ezzel magyarázható, mint erre Kristóffy is utal,105 hogy mind a két fél a másik-103 Népszava, 1905.szept. 19. Ami fáj a munkáltatóknak. Népszava, 1905. szept. 24. Szeptember 15-ike miatt, Fuvarozó munkás, 1905. okt. 1. Szeptember 15. és a munkáltatók. 104 Dr. gróf Apponyi Albert Emlékiratai. Második köt. 1899 — 1906. (Bpest). 1934. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. 150—153. 1. 105 Kristóffy : i. m. I. köt. 248. 1.
