Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
72 MTJCSI FERENC tetésen, hogyan kell elnémítaniuk az esetleges provokátorokat stb. A szociáldemokrata párt kísérletet tett arra, hogy a budapesti villamos vasúti munkásokat is bevonja a szeptember 15-i munkaszünetbe és felvonulásba. Ez a törekvése — Vágó Béla egyik levelének tanúsága szerint — nem talált ellenzésre a villamosvasúti társaságok igazgatása részéről, de a párt vezetői csak egy embert tudtak küldeni — Tarczait — a mintegy hatezer, s szétszórtan, más-más műszakban dolgozó munkás szervezésére. Tarczai azonban egyedül nem tudott boldogulni.91 Szeptember 14-én este mintegy 80 szocialista diák és velük együtt több Budapesten tartózkodó osztrák és lengyel szocialista diák, többszáz munkás kíséretében, vörös zászlóval bejárta a várost, majd a Budapesten ezekben a napokban ülésező nemzetközi antialkoholista kongresszus résztvevőihez felhívást intézett, hogy másnap, szeptember 15-én függessze föl üléseit. A kongresszus elnökségének pozitív válasza után a csoport folytatta felvonulását. Két rendőrtisztviselőt, akik el akarták venni a zászlót, a tömeg véresre vert.92 A tüntetés szervezésében nagy szerepet játszott Mérő Gyula, s valamennyi Szabó Ervin környezetéhez tartozó szocialista diák.93 Szeptember 15-én hajnalban a parlament környékét rendőrök és katonák szállták meg. Készenlétben állt a budapesti helyőrség, erősítésül ide rendelték a soproni honvéd gyalogezred két századát is. A parlament előtti téren már a kora reggeli órákban 1500 gyalogosrendőr kordont vont, s készenlétben állt 150 lovasrendőr is. A kormány — minden toleranciája, sőt kifejezett támogatása ellenére is — tartott a felvonuló proletár hadseregektől. A belügyminiszter olyan utasítást adott a rendőrségnek, hogy csak külön parancs esetén szabad megtámadnia a felvonulókat; legfőbb feladata az legyen, hogy lehetőség szerint garantálja a felvonulás békés jellegét.94 A nagy napon a budapesti munkásság tíz- és tízezrei szüntették be a munkát és indultak a szociáldemokrata pártvezetőség által kijelölt gyülekezési helyekre. Az egész városban szinte megdermedt az élet. A gyárakra csend borult, a forgalom csaknem teljesen megbénult, az üzletek többsége zárva volt. Több, mint százezer9 5 munkás, ünneplő ruhában, vörös jelvénnyel a kalap-91 PI. Arch. SzE levelezés. 16/12. 1905. szept. 23. A villamos vasúti munkások között megindult, a szeptember 15-i sztrájkhoz és felvonuláshoz való csatlakozást célzó szociáldemokrata agitációról hírt adott a Kis Újság is. (1905. szept. 12. a Napi Hírek rovatban), s utal rá a rendőrségnek a szocialisztikus munkásmozgalmakról készült évi beszámolója is (Szociálisztikus munkásmozgalmak, 1905. 83. 1.). 92 PI. Arch. SzE levelezés. Vágó Béla leveleSzabó Ervinhez. 16/12. 1905. szept. 23. 93 Csizmadia nem kis bosszúságára, aki egy Szabó Ervinhez küldött levelében azon kesergett, hogy a szocialista diákok egyetemistákat szerveznek a választójogi tüntetésekre, s eközben a Világszabadságban megígért munkájukat elhanyagolják. „Az ötvenhatvan ember szervezése miatt nem érnek rá, hogy a négymillióval törődjenek" — írta Csizmadia (PI. Arch. SzE levelezés. 4/8. 1905. szept. 8.). 94 A rendőröknek nyilván nehezükre esett a kapott parancs teljesítése, hiszen — Mánuel Sári, a nőmunkásmozgalom egyik vezetőjének tanúsága szerint — ők jobban várták a szeptember 15-ét, mint maguk a szocialisták, mert, mint mondották, ,,akkor elverhetik rajtunk (szocialistákon — M. F.) a port kedvük szerint, majd adnak ők nekünk választói jogot, hogy megemlegetjük a magyarok istenét". (Lásd: PI. Arch. Révész gyűjtemény. A. XV. 1/1902/2. Mánuel Sári levele Révész Miksához. 1905. dec. 9.) 95 „Hányan voltunk?" címmel a Népszava szept. 17-i száma rövid számadást végez a tüntetésen résztvettek számáról. A polgári lapok igen eltérő becsléseivel (20 ezertől 80 ezerig) szemben megállapítja, hogy a résztvettek száma feltétlenül több volt mint százezer. A párt 100 ezer jelvényt készíttetett, § ezek kiosztása után még egész munkás csoportok nem jutottak jelvényhez.
