Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 71 ban erőteljesen megnövekedett vagy megnövekedni látszott esélyeivel. Ugyanakkor az országos általános sztrájk kilátásba helyezésével a határozat továbbra is nyomás alatt kívánta tartani a koalíciót, az általános választói jog programba vételére akarta azt kényszeríteni. A kongresszus záróbeszédét Weltner Jakab tartotta. Weltner részletesen foglalkozott a választójogi harc gyakorlati teendőivel, főképpen pedig az országos általános sztrájk előkészítésének gyakorlati feladataival. Weltner különösen a mezőgazdasági munkásság szervezésének s a választójogi harcba való bevonásának fontosságát hangsúlyozta. Külön kitért az aratósztrájkok jelentőségére a választójogi harc szempontjából, s agitációra, a csendőröket kijátszó okos, ügyes felvilágosító munkára szólította fel a kongresszus résztvevőit. A vidéki küldöttek nevében Kovács Sándor kiskunhalasi küldött mondott búcsúbeszédet. Hangsúlyozta, hogy „bátran mennek bele mindig a választói jogért való küzdelembe a földmívelők nemcsak Kiskunhalason, hanem az egész Alföldön, minden pillanatban nyomon kísérik a más szakmabeli munkásokat, míg a végső döntő ütközetet el nem értük és a választói jogot ki nem küzdöttük. . . . Ezért megyünk halálig a végső küzdelembe, míg az általános és titkos választói jog törvénybe iktatva nem lesz."8 7 A rendkívüli kongresszust követően, a délután folyamán népgyűlés volt a Városligetben, amelyen a budapesti munkások tízezrei mellett részt vettek a kongresszus vidéki küldöttei is. A szónok — Garbai Sándor — történelmi példákkal bizonyította, hogy a „főúri osztály" volt mindig a haza árulója és nem a nép. Nemcsak a múltban, mondta Garbai, hanem a jelenben is nem a munkások, hanem a mágnások, a koalíciós pártok vezetői hazaárulók. Weltner Jakab zárószavában arra kérte a munkásságot, hogy a szeptember 15-i felvonuláson „méltóságteljesen viselkedjék", provokációknak ne üljön fel. Ha majd eljön az ideje, mondotta Weltner, csinálunk mi zavarokat, „de nem úgy, hogy a hatalom pribékjeivel halomra lövetjük magunkat, hanem úgy, hogy otthon maradunk, és ölbe tesszük a kezünket".88 Szeptember 12-én röplapok jelentek meg, amelyek a szociáldemokrata pártvezetőség nevében arra szólítják fel a munkásságot, hogy a szeptember 15-i felvonulás „csendes és méltóságteljes" legyen, ne engedje magát provokálni. „Politikai érettségünk legfényesebb bizonyítéka lesz, ha tüntetésünk zavar nélkül végződik" — hangsúlyozta a röplap a továbbiakban, majd kioktatta a munkásokat, hogyan kell a provokátorokkal elbánniuk, s hogyan viselkedjenek a felvonuláson.89 Ugyanezen a napon az egész város olvashatta azokat a „nyalókákat", amelyekkel előző este valósággal teleragasztották a várost: a házakon, üzleteken, ajtókon, lámpaoszlopokon és fákon mindenütt ott voltak a munkásságot a parlament elé szólító felhívások.0 0 Szeptember 13-án és 14-én este az egyes budapesti szakszervezetek gyűléseket tartottak, amelyeken megtárgyalták a szeptember 15-i felvonulást, a szónokok kioktatták a munkásokat, hogy miképpen kell viselkedniük a tün-87 A kongresszus anyagát lásd: Szociálisztikus munkásmozgalmak 1905. 57 — 83. 1. 88 Népszava, 1905. szept. 12. Országos népgyűlés... 89 A röplap teljes szövegét lásd: PI. Arch. Röpiratgyűjtemény. I. 1/1905/IX/49. MMTVD. 3. köt. 364. 1. ,J0 A „nyalóka" egy példánya fennmaradt a Szabó Ervin levelezésben. Lásd: PL Arch. SzE levelezés, ll/a/21. Lóránt Richárd levele Szabó Ervinhez. 1905. szept. 12. Említést tesz róla a Pesti Hírlap 1905. szept. 13-iszáma is. (Harc a választói jog körül.)
