Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

70 MTJCSI FERENC várjuk Kristóffytól, hanem a döntő küzdelemben meg fogjuk valósítani" — mondotta Vántus, hitet téve ezzel a munkásság erejébe, öntudatába vetett bizalmáról, s egyben arról a határozottságáról is, amely nem egyezkedésektől, hanem a munkásság harcos fellépésétől várta az általános választói jog megvalósítását. Kardos Jakab is a pártvezetőség javaslata mellett szólalt fel. Kijelentette, hogy „most, mikor először bocsátkozunk döntő ütközetbe, nincs szükségünk arra, hogy összes puskaporunkat most lőjjük ki", de nehéz is lenne megszervezni ma már nem csak a sztrájkot, hanem a második javaslatban jelzett esti tüntetéseket is. Ne vitatkozzunk ezeken a kérdéseken — zárta felszólalását Kardos —, most a tettek ideje következett el: fogadjuk el a pártvezetőség határozati javaslatát. Végül indítványozta a vita lezárását. A kongresszus ezután egyhangúlag elfogadta a Garami által beterjesztett határozati javaslatot. À határozati javaslat szerint a szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusa megállapítja, hogy a politikai válság egyetlen megoldásának az általános választói jog megvalósítását tartja, s kijelenti, hogy minden olyan kormányzást megakadályoz, amely nem akarja megvalósítani ezt a jogot. Ez a küzdelem jelenleg a koalíciós többség ellen irányul, amely visszavonta az általános választói jog megvalósítására tett korábbi ígéreteit. „Kimondja továbbá ez a pártgyűlés, hogy bár ez a harc nem irányul a többség közjogi követelése ellen, de minden olyan állásfoglalást, amely ennek ürügye alatt fogja elodázni a nép jogait, árulásnak tart ezen ügy ellen." A határozati javaslat további része a pártkongresszusnak Budapest munkásaihoz intézett felhívását tartalmazza: „szeptember 15-én szüntessék be a munkát, vonuljanak a parlament elé és nyomatékosan követeljék a képviselőháztól az általános titkos választói jognak a többségi pártnak megfelelő lehető legrövidebb idő alatt megvalósítását." „Egész Magyarország proletársága felszólíttatik arra — hangzik a javaslat befejező része —, hogy haladéktalanul készüljön a legélesebb ellenállásra, ha a proletárság ezen tüntetésére visszautasítólag felelne az osztályparlament osztálygőgje és utasítja a pártvezetőséget, hogy az általános sztrájkot előkészítve, azt a harc kellő pillanatában teljes súllyal érvényesítse." A rendkívüli kongresszusnak ez az állásfoglalása tehát Budapestre redukálta az első politikai jellegű általános sztrájkot. Ezt a döntést leginkább az a körülmény magyarázza, hogy a párt vezetői féltek attól, hogy egy országos általános sztrájk meghirdetése esetleg kudarcba fulladhatott volna, hiszen a szervezett munkások száma a munkásság létszámának még az egytizedét sem érte el ebben az időben, biztosan számítani pedig csak a szervezetekhez tartozókra lehetett. Az általános sztrájk esetleges kudarca súlyosan visszavethette volna a mozgalmat, s meggyengítette volna a demokratikus reformok híveinek amúgy is erőtlen táborát. Emellett a Fej ér váry-kormány megingott helyzete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a párt vezetői nem akartak felesleges kockázatot vállalni, s elsősorban a legerősebb szocialista osztagokat: a fővárosi szervezett munkásság csapatait vonultatták fel a koalíció ellen. A budapesti munkások tervezett felvonulása azonban nem egyértelműen irányult a koalíció ellen. A határozati javaslat azzal az utalásával, hogy a munkásság választójogi küzdelme nem irányul a közjogi követelések ellen — nyitva hagyta a koalícióval folytatandó tárgyalások ajtaját. Ez a kitérő a határozatban ugyancsak összefüggött a koalíció kormányra kerülésének azokban a napok-