Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
744 MÉB.EI GYULA megkötését mindig az európai politikai szövetség létrehozása előfeltételének tartották. Mayne nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nyugat-európai tőkés integrációs szervezetek, köztük az EGK is „csak látszólag folytatnak kizárólagosan gazdasági tevékenységet, mert működésükkel értelemszerűen politikai célok és következmények is össze vannak kötve". Az EGK szerződésének aláírói kifejezték szilárd elhatározásukat, hogy „megteremtik az európai népek egyre szorosabb összefogásának alapjait", amelyben számosan az eljövendő Európai Egyesült Államok csíraformáját fedezik fel.7 5 Kiemeli azt is, hogy a gazdaság a politika másik oldala és fordítva. Ennek az állításának megerősítéseként utal a nyugat-európai tőkés integrációs szövetségre, amely a valóságban mutat rá arra, hogy a közös gazdaságpolitikához politikai integrációra is szükség van. Minél előbbre haladt a gazdasági integrálódás a Közös Piac államaiban, annál tovább kell fejleszteni a tagországok politikai integrációját. „Ezzel kibujt a szög a zsákból" — írja az angol író. „A nagy térgazdaságtól, a vámuniótól tehát egyenes út vezet a politikai unióhoz." Egy, a Közös Piachoz Mayne-hoz hasonlóan közelálló fiatal francia közgazdász így fogalmazta meg ezt a kérdést: „A politikai közeledés nagyon gyorsan keresztülvihetetlennek bizonyul, ha nem egészül ki megfelelő gazdasági rendszabályokkal. Gazdasági közeledés ellenben csak akkor érhető el, ha az államok, de legalább egyik kettő közül a gazdasági közeledést a politikai tervezés alapjaként, lényeges szempontjaként képzeli." Az EGK 1962. évi akcióprogramja világosan kimondja, hogy „Eurójm úgynevezett gazdasági integrációja lényegét tekintve politikai jelenség". „Az állami politika, amely a gazdaság és a szociális élet integrációjára irányul, eszköz Európa politikai egységének létrehozására." Az integráció „a tagországok belpolitikája lényeges részének és külpolitikájuk egy részének, nevezetesen a kereskedelempolitikának az egyesítését jelenti". A nyugati vezető körök sohasem leplezték az integrációs törekvések politikai tartalmát. Az EGK létrehozásának első szakaszában azonban a gazdasági célok domináltak. A második szakaszban (1962 óta) egyre inkább előtérbe kerültek a politikai kérdések, sőt 1963. január 22. óta elsődlegessé váltak.7 6 A semleges államok tartózkodása az integrációs szövetségtől tiltakozást jelent az ellen, hogy a nemzeti önrendelkezésjog kisebb-nagyobb részéről lemondva, alárendeljék népük érdekeit egy vagy több erősebb tőkés, imperialista hatalom érdekeinek, és kénytelenek legyenek vállalni egy esetleges imperialista háború kockázatát, feladván semleges helyzetüket. Összegezve az eddigieket: a mai világban semmiféle jelenség nem vizsgálható csupán saját objektív, belső törvényszerűségeinek elemzése révén. Marxnak a XIX. században még lehetősége volt arra, hogy a tőkés fejlődés belső törvényszerűségeit a megelőző társadalmi formáktól és termelési módoktól függetlenül tanulmányozza. Korunk kapitalizmusa azonban már az őt követő társadalmi forma és termelési mód mellett létezik. A szocializmus élő valóság és olyan ütemben fejlődik, aminőt semmilyen megelőző társadalom és termelési rendszer nem ismert. Ez a tény minden téren befolyásolja a tőkés világ magatartását. Ezt a megállapítást igazolja közvetve de Gaulle „Háborús emlékiratai"-ban, amikor egy, a pápával 1944-ben folytatott beszélgetésére hivatkozik, amelyben az integrációt szükségesnek mondotta és céljaként 75 Mayne: i. m. 10. 1. — Rába: i. m. 600. 1. 78 Mayne: i. m. 59. 1. — Д fiatal francia közgazdász: I. F. Deniau: Der gemeinsame europäische Markt. Hamburg. 1961. 20. 1.
