Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 657

KRÓNIKA 659 tett észrevételt. Mindenekelőtt felvetette Haraszti Éva nem eléggé átgondolt megfogalmazását a történettudomány jellegére nézve, mondván, hogy a szerző által felvetett egzaktság kérdése — lévén a történettudomány társadalomtudomány — eleve hibás kiindulópont. A továbbiakban a reformtörvényben rejlő forradalmi lehetőség túlbecsülését tette szóvá, kérte a korabeli angol „középosztály" pontosabb fogalmi tisztázását s az angol burzsoázia és az állam vezetésében még döntő súllyal rendelkező arisztokrácia osztályszövetségének határozottabb körvonalazásét. Végezetül három szereplő személy: Oastler, O'Brien ós Lovett Haraszti Éva által adott értékelését egészítette ki, ill. igazította helyre. Befejezésül a munka anyaggazdagságát, marxista-leninista módszerét és felfogását hangoztatva javasolta a disszertáció elfogadását. Balogh Sándorné kandidátus opponensi előterjesztésében szintén hangsúlyozta a disszertáció témájának tudományos és politikai jelentőségét, amennjiben az angol, s egyben a nemzetközi munkásmozgalom egy fényes fejezetét foglalja magába. Kiemelte az alapvető gazdasági-társadalmi folyamatok és a munkásosztály ideológiájának mély elemzését. Rámutatott arra is, hogy a szerző rendkívül gazdag angol atiyagot dolgozott fel, s hogy az általa festett kép részletes, színes és élvezetes. Megállapította, hogy a munka jelentős tudományos értéket képvisel. — A továbbiakban Baloghné a disszertáció hibás pontjaként vette elemzés alá a történettudomány nem egzakt voltáról Haraszti által tett megjegyzést. Kifejtette, hogy az a nézet, amely szerint a történettudományban csak következtetni lehet a törvényszerűségekre, de azokat konkrété (mint a szerző mondja: kísérletileg) megismerni nem lehet, a marxizmus által levont törvényszerűségeket a valóságos történeti folyamatok és a tudományok fölött álló törvények gyűjteményévé tenné, amit a történésznek mintegy „igazolnia" kell. A helyzet a valóságban fordított: a történésznek a valóság tényeiből kell leszűrnie a törvényszerűségeket. Csak az a történetírás tekinthető marxista történetírásnak, amely a valóság megismerhetősége alapján közelít a tényekhez. — A továbbiakban az opponens javasolta, hogy a szerző világosabban priodizáljon és utaljon a chartista mozgalom általa nem tárgyalt későbbi fejleményeire, majd a historiográfiával foglalkozva hiányolta Marx ós Engels vonatkozó megállapításainak részletes ismertetését, és kifogásolta, hogy a szerző a polgári szerzők munkáját «gyes esetekben nem értékeli, ill. egyes más esetekben értékelése nem eléggé bíráló jellegű. Befejezésül leszögezte, hogy az aktuális és jelentős témát feldolgozó, a chartizmusra vonatkozó egyetlen nagyobb lélegzetű magyar marxista munka gazdagítja történeti irodalmunkat, s ezért javasolta a kandidátusi cím megítélését a szerzőnek. Zsigmond László egyetemi tanár hozzászólásában rámutatott a munka nemzetközi jelentőségére, s kiemelte azt a tényt, hogy a disszertáció angol nyelven megjelent fejezete kedvező fogadtatásra talált a határon túli történészkörökben is. Megemlítette, hogy a chartista mozgalomnak erre a szakaszára, amellyel a szerző foglalkozik, ezideig sem a polgári, sem a marxista történészek figyelme nem terjedt ki kellőképpen. A továbbiakban a történettudományban rendelkezésre álló ellenőrzési és összevetési lehetőségekről beszélt, s fokozottabb bátorságra buzdította a szerzőt az elméleti és elvi összegezés, általánosítás terén. Kovács Endre kandidátus a munka úttörő jellegét, szép előadását, jó tagoltságát hangoztatta. Az irodalom kritikai felhasználására vonatkozó opponensi kifogásokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy a chartizmusra vonatkozó polgári művek elfogultságát és azt a törekvését ismerve, hogy e mozgalmat megfosszák minden forradalmi, plebejus tartalmától, bizonyos fokig érthető, ha a szerző némiképp elnéző olyan esetekben, amikor az objektivitásnak bizonyos minimális fokával találkozik. Szabad György kandidátus felszólalásában annak a nézetének adott kifejezést, hogy a szerzőnek a történettudomány jellegére vonatkozó megállapítása fogalmazási lapsus. Értelmezéséből ugyanis kiderül, hogy voltaképpeni problémája így fogalmazható: miért és mennyiben másként egzakt a történettudomány, mint a természettudományok? A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a disszertáció elismerést érdemlő történelmi materialista igénnyel kapcsolta össze témájának politika-történeti, ideológia-történeti és gazdaságtörténeti vizsgálatát. Haraszti Éva válaszában megköszönte az opponensek és a hozzászólók értékes szempontjait, s ezek java részével egyetértett. A historiográfia kérdésével kapcsolatban megjegyezte, hogy ezúttal csak tájékoztatást kíván nyújtani a kérdés irodalmáról, s egy nagyobb lélegzetű, rendszerező és értékelő historiográfiai fejezetet készülő nagyobb művéhez, a chartizmus egész történetét feldolgozó munkájához kíván majd csatolni. Ez az oka annak, hogy a marxista klasszikusok megállapításait e fejezetben nem részletezi, holott munkájának egész felfogását az ő nézetükre alapozta, s számos részletkérdés analizálásában is értékelésükre támaszkodott. Ugyanezen okból hiányzik a munkából -a polgári történetírók összefoglaló bírálata is, miközben az olvasó számos részlet-kritikát