Századok – 1965

Krónika - Beszámoló Barta István doktori disszertációjának vitájáról (Stier M.; Szász Z.) 650

650 KRÓNIKA azonban piac hiányában megbuktak. Amikor a földesurakat a piac a majorsági gazdálkodás útjára terelte, elvettek jobbágyaik földjeiből és művelés alá vonandó földeket adtak értük cserébe, sőt új telkeket is mértek ki. így mialatt a földesúr piacra termelt, a jobbágy a kapott terület termővétételére kényszerült. Ahol a jobbágyok be tudtak kapcsolódni borukkal és állatukkal a kereskedelembe, ott az állattartás és a XIX. század második felében a növénytermelés is megjavult, akadálytalanná vált a parasztság polgárosodása. Míg ez főleg a német parasztságnak sikerült, addig a magyar falvak egy része a földesúri majorgazdálkodás miatt és a kedvezőtlen piaci viszonyok mögött nem fejlődhetett és gazdasági fejlődésének megtorpanásával együtt a népszaporodás is csökkent. * Társulatunk Keletmagyarországi Csoportja 1965. március 4-én Székely György főtitkár elnöklete alatt vezetőségválasztó ülést tartott, melyen Szendrey István tanszékvezető docenst elnökké, Veress Gézát titkárrá, Tibori Jánost tanárfelelőssé választotta. * Társulatunk Délalföldi Csoportja ós a TIT Csongrád megyei Történelmi Szakosztálya 1965. március 24-én klubestet rendezett, melyen Wittman Tibor egyetemi tanár, a történettudományok doktora tartott előadást ,,A gyarmati Kuba történetének néhány problémája" címmel. Az előadás tárgya a gyarmati Kuba gazdaságtörténetének összefoglalása volt, különös tekintettel a természeti gazdálkodás uralmára ós azokra a speciális termel vén vekre, amelyek a latin amerikai gazdaságot jellemezték (dohány, kávé, cukor). BESZÁMOLÓ BARTA ISTVÁN DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Barta István: „A fiatal Kossuth és kora. Fejezetek a magyar polgári reformmozgalom kibontakozásának történetéhez" című doktori disszertációjának alapvető célkitűzése azon kérdések tisztázása, hogy a feudalizmus mélyreható válságának talaján hogyan és mikor alakult ki Magyarországon a polgári átalakulás ideológiája, milyen sajátos, az egyetemes európai fejlődéstől eltérő formát vett fel. mely rétegek váltak hordozóivá, s hogyan lett ez az ideológia a cselekvés vezérfonalává, az átalakulásért harcba induló párt programjává. Ennek a központi célkitűzésnek az egyes főkérdések irányából való megközelítését kísérlik meg az értekezés fejezetei. A disszertáció első fejezete — A magyar polgári reformmozgalom kezdeti szakaszának problémái — mintegy a mű elvi megalapozásaként először áttekintést ad a feudalizmus utolsó évtizedeinek gazdasági-társadalmi fejlődésére irányuló kutatások eddigi eredményeiről, s új, a kutatás további elmélyítését elősegítő forrástípusokra hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy szemben a gazdasági-társadalmi történet kielégítő kutatásával, kevés történt még annak az ideológiának a beható megismerése irányában, amely az átalakulás érdekében harcra mozgósította a haladó erőket. Ennek az ideológiának, a liberalizmusnak az ismertetését tartalmazza a fejezet második része. Az európai liberalizmus létrejöttének, eszmei tartalmának és gyakorlati megvalósulásának elemzése után összegezi azokat a vonásokat, amelyek az eltérő társadalmi-történeti körülmények következtében a Magyarországon kibontakozó liberális ideológiának sajátos színezetet kölcsönöztek. „A magyar liberalizmus a polgárság gyengesége következtében az árutermelő nemesség ideológiája lett, s az Ausztriától való gazdasági és politikai függés viszonyai között, soknemzetiségű államban bontakozott ki. Ezek a korlátozó tényezők okozták, hogy a magyar liberális ideológia a reformot mindenképpen össze akarta egyeztetni a kiváltságos osztályok érdekeivel, hogy éppen a forradalmi megoldás megelőzésére irányuló szándékokból született, előrélendítője is mindvégig a forradalomtól való félelem maradt, s hogy benne a nacionalizmus is a szokásosnál élesebb formában jelentkezett". Sajátos taktikai terméke az érdekegyesítés politikája, amellyel hívei a társadalom egyes, jobbára ellentétes érdekű osztályait kívánták egységbe forrasztani. A fejezet harmadik részében szerző a polgári reform ideológiájának megjelenését, kibontakozását és politikai hatóerővé válását igyekszik időponthoz kötni, s arra a megállapításra jut, hogy ez a nagyjelentőségű változás az 1831/32-i években következik be azoknak az országos vitáknak a nyomán, amelyek az 1791 után kidolgozott, majd 1828/30-ban átdolgozott reformjavaslatok körül ebben az időszakban folytak. Az értekezés második fejezete „Az 1828/30-i országos bizottság reformmunkálatai" -nak ismertetését és értékelését tartalmazza. Részletes és egyben átfogó képet kapunk