Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 641

KRÓNIKA 649 polgári demokratikus átalakulás, a fasizmus hatása a tömegekre, a háborús pusztulás, a munkásosztály felkészületlensége a hatalom átvételére) együttes hatásaként a hatalmat gyakorló munkásosztálynak első feladata az volt, hogy a polgári demokratikus vívmányok következetes megvalósításával készítse elő a népi demokratikus átalakulást. A történelem azonban már túljutott a polgári forradalmak szakaszán, s ezért már 1945-ben bizonyos kérdésekben a szocialista forradalomra jellemző megoldások is születtek. Lenin már 1905-ben hangsúlyozta a polgári demokratikus és szocialista forradalom •elemeinek összefonódását, s az 1945-ig eltelt időszak mélyreható történelmi változásai csak megerősítették a két forradalom összefonódásáról vallott lenini nézetet. Az új forradalom, a szocialista átalakulás népi demokratikus útja a demokráciáért és a szo cializmusért folytatott harcnak ezt az összefonódását fejezi ki. Ez a tény azonban nem azt jelenti, hogy az ország fejlődése 1945-ben egyértelműen polgári demokratikus úton indult el, hanem éppen a hatalom jellegét és a küzdelem tartalmát tekintve több vonatkozásban megfelelt a szocialista forradalom első szakasza tennivalóinak. Ez a több mint polgári demokratikus és kevesebb mint szocialista forradalom, a proletárdiktatúra megteremtésének ez a különböző történelmi okok következtében lassított, békés formája: ez a szocializmus megvalósításának népi demokratikus útja. A földkérdés megoldása Magyarországon akkor került napirendre, amikor a burzsoáziának része volt még a hatalomban, de a döntő szó a. munkásosztályt illette. Az államhatalom ilyen körülmények között azzal a céllal hozta meg a földreform-rendeletet, hogy a fasizmus maradványainak megsemmisítése során a földbirtokos osztályt is felszámolja. A földreformot természetesen forradalmi eszközökkel, forradalmi módon, a néptömegek aktív részvételével hajtották végre és az egész magyar földbirtok struktúrát gyökeresen megváltoztatták. Ezért megállapítható, hogy Magyarországon a felszabadulás után agrárforradalom ment végbe. Elősegítette a földreform végrehajtását annak jól megválasztott időpontja. A földreform első két szakasza az általános demokratikus fellendülés^idejére esett, amikor a reakciós erők teljesen bénák voltak. 1945 őszére, amikorra a reakció rendezve sorait támadást indított a földreform ellen, a földreform eredményei már olyan zárt keretet alkottak, amelyen belül lehetett itt-ott módosítani, de a kereteket széttörni már nem. Mikecz Ferenc adjunktus (Debrecen) „Harc a munkásegységért és a két munkáspárt egyesüléséért Hajdú megyében és Debrecenben" c. előadásában meghatározta a Hajdú megyében ós Debrecenben folyó küzdelem helyét és jelentőségét a munkásegységért folyó országos harcban. Kifejtette, hogy a SzDP megyei és debreceni veretése a SzDP országos vezetőségében működő jobboldal egyik legszilárdabb vidéki bázisa volt, az összes kulcspozíciók jobboldali szociáldemokraták kezében voltak. Ennek ellenére Debrecenben és Hajdú megyében a SzDP vezetőszerveiben és az alapszervezetekben egy szilárd és szélesedő baloldal alakult ki, mely 1947 végén egyre határozottabban lépett fel nyilvánosan is a jobboldal ellen, a munkásegység következetes fenntartása és továbbfejlesztése érdekében. Különösen jelentős volt a munkásegység továbbfejlődése szempontjából a Debrecenben, 1947. december 23-án megtartott villanygyári szociáldemokrata és kommunista közös aktíva ülés, mely nyíltan fellépett a jobboldal egységbontó, munkásáruló politikája ellen. Jelentőségét növelte, hogy helyi szociáldemokrata baloldalnak e nyílt fellépésére közvetlenül a SzDP fővárosi VB 1947. december 31-i határozata előtt került sor. Az előadó a továbbiakban végigvezette az egyesülés előfeltételeinek kialakulását. Végül ismertette az egyesülés lefolyását és visszhangját a megyében és Debrecenben, utalva arra, hogy az egyesülés milyen kedvező feltételeket teremtett a munkásosztály és a dolgozók különböző rétegei között a legszorosabb együttműködésre a szocializmus felépítése érdekében. * Társulatunk Déldunántúli Csoportja 1965. február 25-én tartott ülésén Ruzsás Lajos kandidátus tartott előadást „A baranyai parasztság fejlődésének problémái a XVIII—XIX. században" címmel. Bevezetőül rámutatott arra, hogy Baranya a török kiűzése után a nagy kiterjedésű uradalmak megyéjévé vált. A nagyhatalmú földesurak jobbágyaik terményszolgáltatásaival csak rövid ideig érték be, a XVIII. század negyedik évtizedétől már pénzjáradékot követeltek, melynek kora itt a XIX. század első évtizedének végéig tartott. E követelésnek a parasztság csak úgy tudott eleget tenni, hogy állattartást folytatott (a rét területét az 1711. évi hétszeresére, a szántót háromszorosára növelve), de még így sem érte el egy-egy telep kiterjedése az urbáriumban 1767-ben előírt mértéket. 1790—1848 között a nagybirtokosok pénzjáradékuk növelése érdekében uradalmi központjaiknak vásártartási jogot szereztek és manufaktúrákat alapítottak, ezek