Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 641

648 KRÓNIKA itthoni pártvezetőség a függetlenségi mozgalomban szerzett tapasztalatai alapján a forradalom kibontakozásában, a munkásmozgalom és a pártmunka hagyományos formái számára nagyobb teret igyekezett biztosítani. A kiugrási kísérlet sikertelensége következtében megszakadt a kormányzat folytonossága, megszűnt a központi hatalom, a forradalmi hagyományokban gazdag felszabadult országrészeken megalakultak a népi szervek hatalmat gyakorló jogkörrel (Nemzeti Bizottságok, Üzemi Bizottságok), majd a központi hatalmi szerv: az Ideiglenes Nemzetgyűlés, melynek létrehozásában az antifasiszta erők tömörítésének szándéka játszotta a fő szerepet. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés pártjai a kormányzó pártok, Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt és a Polgári Demokrata Párt voltak. A Polgári Demokrata Párttal kapcsolatban előadó rámutatott arra, hogy azzal mind a bal-, mind a jobboldal mint kifejezetten polgári tömörüléssel számolt, de a polgárság nagyobb részt a Kisgazdapárthoz csatlakozott. A horthysta tábornokok bevonásával kapcsolatban kiemelte azt az indokot, hogy az új rendszer hajlandó volt pozitív együttműködés esetén közösséget vállalni a régi államapparátus németellenes részével, hogy hidat akart verni a fasizmust elítélő, de a múlt rendszer iránt lojális rétegek felé, fel akarta használni a németellenes katonai csoportok képviselte erőt. Ezek az elképzelések azonban 1944 decemberre már nem nyújthattak támaszt az Ideiglenes Kormány számára, mert a horthyisták a demokratikus átalakulásnak még polgári formájában sem juthattak szóhoz. A koalíciónak ezért a Függetlenségi Front pártjai által kiadott programhoz kellett visszatérnie, meg kellett szervezni az ideiglenes kormány szervezett tömegtámogatását, a nemzeti bizottságok kiépítését és megszilárdítását, a munkáshegemóniát megtestesítő nemzetgyűlés segítségével biztosítania kellett a kormányzat törvényes feltételeit. Ezzel kapcsolatban emelt szót az előadó azzal az irányzattal szemben, amely a munkáshegemónia, a munkás-szegényparaszt szövetséget eleve adottnak, a fejlődós népi demokratikus fordulatát problémamentesnek tekinti. A koalíció programjával az ellentétes osztályok egyetértettek, de ellentétes értelmezéseik a közvetlen teendők és sorrendjük, valamint abban a tekintetben váltak élessé, hogy a koalíciónak legyen-e és milyen tömegbázisa (itt vált döntővé a népi bizottságok szerepe) s hogy milyen politikai csoportosulás legyen a koalíció magja (a két munkáspárt, vagy a kisgazda—szociáldemokrata párt szövetsége). A kommunista párt felfogása szerint a koalíció szervezett támaszát a népi szervek, elsősorban a Nemzetgyűlés jelentette, amely magát az államhatalom birtokosának deklarálta. Kezdeti ellentmondások után a két munkáspárt együttes politikája lett a koalíció irányvonalának alapja. Az ország felszabadulásának befejezése, a kormány Budapestre költözése új helyzet elé állította a koalíciót, a háborúval együtt megszűnt a legszorosabb összekötő kapocs. A kommunista párt a Függetlenségi Front programjában megjelölt feladatok forradalmi végrehajtását, illetve a megkezdődött folyamat gyorsítását és elmélyítését tűzte napirendre. Szilágyi Miklós tanársegéd (Debrecen): „A debreceni Nemzeti Bizottság szerepe és tevékenysége a népi demokratikus forradalomban" című előadásában elsősorban a Nemzeti Bizottságon belüli politikai harcokat elemezte. Megállapította, hogy 1. a város baloldali erői a Bizottságot is felhasználták — bár egyre csökkenő mértékben — a jobboldali erők munkásellenes, az összes demokratikus erők összefogását és a társadalmi haladást akadályozni igyekvő tevékenységének leleplezésére, 2. a baloldali erők — már jóval a Baloldali Blokk megalakulása előtt — együttesen léptek fel, s ennek eredményeként szinte minden esetben biztosítani tudták álláspontjuk győzelmét a Bizottságon belül, 3. ebből következőleg a Bizottság a városban a társadalmi haladás híveinek jelentős fóruma és fontos eszköze volt. Az ülésszak második napján M. Somlyai Magda kandidátus, a Társulat titkára ,,Népi demokratikus forradalom és földosztás Magyarországon" címmel tartott referátumának első részében a népi demokratikus forradalom jellegének meghatározásával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy e meghatározásnál a döntő tényező a hatalom jellegének, osztálytartalmának vizsgálata. Lenin megállapítása, hogy az „államhatalom átmenete az egyik osztály kezéből egy másik osztály kezébe a forradalom első, fő és alapvető ismertető jele, e fogalomnak mind szigorúan tudományos, mind gyakorlati politikai értelmében". Ebből kiindulva elemezte a magyar népi demokratikus forradalmat. Magyarországon 1945-ben a hatalom döntően a munkásosztály kezébe került, de sajátos történelmi fejlődésének következtében a hatalom gyakorlásába a parasztságot ós az ipari burzsoázia fasizmus ellenes elemeit be kellett vonnia. Több tényező (következetlen