Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
54 MTJCSI FERENC s a szervezett munkásság viszonylag nem nagy táborára támaszkodó pártvezetőség — saját előző hibái folytán is — az elé az alternatíva elé került, hogy vagy kívül marad a küzdelmeken s megkísérli az addig olyannyira hiányzó demokratikus szövetségi politika kiépítését s majdan így megerősödve veszi fel a küzdelmet az ország demokratizálásáért, vagy pedig aktívan bekapcsolódik a politikai válság küzdelmeibe s az uralkodó osztályok közötti ellentéteket megkísérli felhasználni az általános választói jog kicsikarására. Az utóbbi természetesen nem zárta ki, hogy a párt vezetői lépéseket tegyenek a demokratikus szövetségi politika kialakítására, mint ahogyan feltételezte, hogy — megőrizve a párt szabad politikai cselekvését — ne kössék le magukat valamely polgári politikai erő mellé, ne váljanak annak segédcsapatává. A szociáldemokrata párt vezetői az utóbbi megoldást választották, azonban — mint erre később a párt balodali ellenzéke rámutatott — nem tudták megőrizni a párt „semlegességét" a kormánnyal szemben. Ellenkezőleg, titkos paktumok révén a szervezett munkásság tömegeit — objektíve — a Habsburgdinasztia hatalmi céljainak szolgálatába állították. Végső összegezésként megállapíthatjuk, hogy ez a taktika nemcsak a kormány támogatását jelentette, hanem állásfoglalást is a „nemzeti" reakció ellen, a demokratikus szabadságjogokért. Ebben a tekintetben — de csak ebben — a szociáldemokrata párt taktikája tartalmazott a haladás ügyét elősegítő mozzanatokat is. A kormánnyal kötött paktum, a Habsburg-dinasztia támogatásának vállalása azonban a reformizmus kárcs jelentkezése volt. 2. Gautsch osztrák > miniszter elnök akciója és a Fejérváry-kormány lemondása A Fejérváry-kormány, miután meggyőződött arról, hogy az általános választói jog eszméjét hatásosan fel tudja használni a koalíció ellen, de csak abban az esetben, ha azt kormányprogramként hirdeti meg, s megvalósításához — a parlamenti keretek között — új párt szervezését kíséreli meg, a királynál e kormányprogram elfogadását kezdte szorgalmazni. A kormánynak e törekvései azonban a király környezetében nehézségekbe ütköztek. Gautsch báró, osztrák miniszterelnök határozottan a magyar választójogi reformmal szemben lépett fel, — azzal az indokolással, hogy az általános választói jog bevezetése Magyarországon szükségszerűen maga után vonná ausztriai megvalósítását is, ez pedig teljesen felborítaná az osztrák parlament amúgy is rendkívül labilis egyensúlyát. Ez a körülmény a Monarchia mind a két országában „általános felforduláshoz" vezetne, s megingatná nagyhatalmi állását. Ferenc József, aki Kristóffy választójogi tervezetét mint a politikai válság megoldásának módszerét csak kényszeredetten s a belügyminiszter magánvéleményeként, „kísérleti léggömbként" fogadta el, Gautsch fellépésére megingott. Kristóffy újabb memorandumot terjesztett a király elé, amelyben részletesen kifejtette az általános választói jog bevezetésének módját s várható effektusát. A memorandum három fontosabb gyakorlati intézkedést sorolt fel, mint a koalíció letörésére alkalmas eszközöket. Mindenekelőtt az áltajánös választói jognak kormányprogramként való bejelentéséhez kérte a király hozzájárulását — a parlament ülésének megnyitásakor, szeptember 15-én.
