Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 55 Az általános választói jognak kormányprogramként való bejelentése, hangsúlyozta Kristóffy, lehetőséget teremt arra, hogy a koalícióval szemben új politikai csoportosulás jöjjön létre az általáncs választói jog és más demokratikus reformok alapján. Erre nézve már most vannak biztató jelek, írta a belügyminiszter; a bomladozó szabadelvű pártban egy kisebb csoport „reformpárt" néven az általános választói jog jJrogramjávai kezd szerveződni. A parlament üléseit decemberig elhalasztva, s ez idő alatt kidolgozva az általános választói jog programját, azt a parlament elé kell terjeszteni, folytatta Kristóffy. Ha a koalíció visszautasítaná az általános választói jogot, akkor, feloszlatva a parlamentet, 1906 tavaszán újabb választásokat kell tartani. A választásokra a kormány már megerősödött párttal indulna; a reformpárt széles, demokratikus programmal lépne a választók elé, amelyhez az önálló vámterület követelését is hozzácsatolná; ,,a nagy tömeg pedig (s Kristóffy itt nyilvánvalóan a szociáldemokratákra gondolt) a gyűlölet és elkeseredés legélesebb fegyvereit fogja harcba vinni azok ellen, akik az általános választói jogot leszavazták". A választásokon lehetséges, hogy ,,a tömegek terrorisztikus asszisztenciája kedvezően dönti el a harcot". Ha mégis a koalíció kerülne ki győztesen a választásokból, az általános választói jog bevezetésére a királynak még mindig rendelkezésére áll az oktroj: ami a király számára kevésbé kockázatos lépés, mint lehetne az esetleg szükségessé váló abszolút kormányzás.4 2 Fejérváry és Kristóffy a memorandummal Bécsbe utaztak, ahol a király megbízta őket, hogy folytassanak közvetlen tárgyalásokat Gautsch miniszterelnökkel az általános választói joggal kapcsolatban. A tárgyalásokon Gautsch azt követelte, hogy a magyar kormány mellőzze választójogi programjából az általános jelzőt, s kösse némi vagyoni cenzushoz is a választói jogot. Kristóffy cinikusan azt bizonygatta, hogy választójogi tervezete tulajdonképpen sem nem általános, sem nem egyenlő, s az általános jelzőt „inkább csak a tömeghatás szempontjából" használja, hogy „könnyebben lenyomhassa a vezényszó-jelszót". A betöltött 24. év és az írni-olvasni tudás, bizonygatta Kristóffy, olyan súlyos korlátai az általános és egyenlő választói jognak, hogy javaslata egy és egynegyed millió férfit kizárna a választói jogból. Emellett a tervezet visszaszorítaná a dinasztia jslenlegi fő ellenfeleit: a nagybirtokosarisztokráciát és a „sovén zsidóságot" (ez nyilván a magyar középburzsoázia különböző csoportjainak összefoglaló jelzése kívánt lenni), az egy-két holdas kisgazdákat tenné meg a korona biztos támaszaivá, ami pedig a szocialistákat illeti, hangsúlyozta a belügyminiszter, javaslatát antiszocialistának lehet tekinteni, mert csak a kormány hozzájárulásával számíthatnak arra, hogy egy-két mandátumhoz jussanak. Gautsch ezek után még több joggal megismételte kívánságát: álljon el a magyar kormány attól, hogy az „általános" jelzőt ha ználja reformtervezetéhez. Kívánságát még azzal is motiválta, hogy az általános választói jog ausztriai bevezetése, ami az általános választói jog magyarországi bevezetésének feltétlen következménye lesz, a dualizmus átalakításának szükségességét követeli majd meg, ez pedig esetleg a Monarchia széthullását eredményezheti. Ez volt egyébként — minden valószínűség szerint — a legfőbb érv, amellyel Ferenc Józsefnél a reform ellenzői hatást tudtak elérni. 12 A memorandumot lásd Kristóf jy : i. m. 204 — 207. 1.
