Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 53 Mint láttuk, a magyar uralkodó osztályok és a korona közti konfliktus, a dualizmus válsága formálisan a katonai kérdések miatt robbant ki ; az ellen­zéki pártok a katonai létszámemelési javaslatokat, amelyek a Monarchia nagy­hatalmi állását s egyben az osztrák militarizmust voltak hivatva megerősí­teni, arra igyekeztek felhasználni, hogy megadásukért cserében bizonyos nem­zeti vívmányokat csikarjanak ki. A dinasztia ezzel demokratikus jogok, az általános választói jog megvalósítását szegezte szembe. A szociáldemokrata párt tehát, midőn a dinasztia érdekeit képviselő kormány segítségét igénybe vette az általános választói jogért folyó küzdelmében, egyben az osztrák milita­rizmust, a Habsburg-dinasztia érdekeit is támogatta, legalább is az adott válság leküzdésében. Ebből a helyzetből az a logikus következtetés folyik, hogy tehát a párt­nak az ellenzéki polgári pártokat kellett volna támogatnia a Habsburg-mili­tarizmus elleni harcukban. Csakhogy e pártok csupán az osztrák militarizmus, s nem mindenfajta militarizmus ellen küzdöttek; a bécsi szoldateszkát a maguk „nemzeti" militarista követeléseivel kívánták felcserélni, s emellett ellene voltak azon demokratikus reformok megvalósításának is, amelyekre pedig a dinasztia — még ha taktikai megfontolásokból is — ígéretet tett.41 A koalíció támogatása tehát nem jöhetett számításba. A kormány támogatása viszont másrészt káros volt a mozgalomra annyi­ban is, hogy — éppen a maga gyakorlata révén — reformista nézetek terjedésének nyitott utat, s olyan illúziókat keltett, mintha a munkásosztály forradalmi céljai az uralkodó osztályokkal, vagy éppen a koronával kötött szövetkezések révén elérhetők volnának. Károkat okozott a mozgalomnak ez a politika, mert elvonta a figyelmet a forradalmi feladatokról, nem ösztönzött arra, hogy keres­sék-kutassák a mozgalom előtt álló feladatok forradalmi megoldásának útjait­módjait. A szociáldemokrata párt vezetői a legsúlyosabb hibát mégsem most, a paktum megkötésével követték el. A munkásosztály szervezése mellett, ame­lyet nagy eréllyel, s ezért eredménnyel folytattak, nem fordítottak gondot a szegényparaszti-agrárproletár tömegek szervezésére, s elhanyagolták az ország­ban élő nemzetiségek megnyerését is demokratikus célkitűzéseik támogatásá­hoz. Ennek részben a párt vezetőinek reformizmusából, részben elméleti meg­fontolásokból eredő okaira már utaltunk. E szövetségesekkel megerősödve a szervezett ipari munkásság hatalmas erőt képviselhetett volna, amely nem kereste volna polgári hatalmi csoportok szövetségét demokratikus célkitűzései­nek valóra váltásához. Az ország demokratizálásának ez a legfontosabb politikai feltétele — a munkásság és a többi dolgozó osztályok szövetsége — azonban nem volt meg, 41 Buchingernek az a magyarázata, hogy a paktum fejében a szervezett munkás­ság — képviselői útján — beleszólhatott volna a növekvő katonai terhek elosztásába, hogy elérhette volna, hogy megfelelő adóreform útján abból a vagyonos osztályok is jobban kivegyék részüket, abból a feltételezésből indul ki, hogy a párt és a dinasztia továbbra is szövetségi viszonyban maradnak, s a szociáldemokrácia mintegy szállítója lesz a militariz­mus terheit fizetni képes gazdag polgároknak, ahelyett, hogy erélyesen küzdene minden­fajta militarizmus, mindenfajta háborús készülődés ellen. Rendkívül szűklátókörű refor­mista politikai elképzelés ez, amely gyakorlatilag a „birodalmi politika" támogatását is vállalja „osztályharcos" alapon ! Ez mint vívmány természetesen elfogadhatatlan lett volna egy forradalmi párt számára. Ez a szempont azonban a korabeli megnyilatkozások­ban seholsem került elő, feltehető tehát, hogy Buchinger utólagos magyarázatáról van szó. (Lásd: i. m. 154 — 155. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom