Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMÁjSTSTYAL 43 Ez a regeneráló szociális és gazdasági politika pedig nézetem szerint nem félrendszabályok, hanem csakis az általános, tit kos választói jogon felépült parlamenti reform útján érvényesülhet (,,TJgy van!"), mert csak ily mélyreható, gyökeres reform nyithatja meg a parlament kapuit azok részére, akik törvényhozói működésüket nem az áldatlan közjogi harcokban, hanem a nemzeti munka szervezetében fogják keresni." (Helyeslés. Egy hang: „Megszüntetnia nemzeti demagógiát!") Kristóffy ezután ismét hangsúlyozta, hogy véleménye csak „az egyéni nézet jellegével bír", minthogy a törvényhozásban nem áll módjában nézeteiért helytállni. Befejezésül arra kérte a küldöttség tagjait, hogy „alkotmányos törekvéseikben és küzdelmeikben őrizzék meg higgadtságukat és józanságukat", „hagyjanak fel a bérharcokkal", amelyek „a gazdasági társadalomban csak felesleges visszahatást szülnek".1 0 Kristóffy nyilatkozata óriási visszhangot váltott ki; hatására megkezdődött a politikai frontok tisztázódása, bár ez a folyamat korántsem ért el olyan fokot, mint amilyenre a belügyminiszter nyilatkozatának megtételekor számított. Ebben nyilván nem kis szerepe volt annak a körülménynek, hogy nyilatkozatát mint magánszemély tette; így az általános választói jog melletti kiállásának nem volt kellő súlya, s kezdeményezését nem éppen jogtalanul politikai manővernek lehetett minősíteni. A koalíció lapjai valóban komédiának tartották a nyilatkozatot, s értékét igyekeztek leszállítani a megszeppent koalíciós képviselők előtt. Bizonyos zavart mégis okozott az általános választói jog ilyenfajta exponálása; a koalíció Vezérlő Bizottságának egyes tagjai: Bánffy Dezső, Vázsonyi Vilmos és Ugrón Gábor az általános választói jog eszméjét magukénak vallották, s igyekeztek rábírni a koalíciót arra, hogy vállalják bátran az általános választói jog programját, szilárdítsák meg választási győzelmüket azzal, hogy új rétegeket kapcsolnak be az alkotmányos életbe. A nézeteltérések azonban az adott beszédeken illetve nyilatkozatokon túl nem mélyültek tovább; az általános választói jog gondolatának ellenzői sikerrel állították meg a koalíció egységének pillanatnyi megingását. Ebben különösen nagy szerepe volt az Apponyi köré csoportosult reakciós nagybirtokosi szárnynak. Apponyi egyik beszédében ennek a szárnynak politikai irányvonalát az általános választói jog Kristóffy-féle proklamálásával szemben — frappánsan — így fogalmazta meg: „Mi a népet az alkotmány sáncaiba akarjuk bevinni, de nem az alkotmány romjaiba."1 7 A koalícióban mutatkozó ellentétek áthidalására augusztus 11-re összehívták a Vezérlő Bizottság ülését, amely kimondta, hogy a koalíció mint olyan sohasem tett az általános választó jogra ígéretet; a koalíciót alkotó egyes pártok a saját programjukkal indultak a választási küzdelembe, szövetkezésük az alkotmány védelmét volt hivatva biztosítani. A koalíciót alkotó pártok közül csak a függetlenségi és az újpárt hirdették — biztosítékok mellett — az általános választói jog programját, a többi pártok nem. Többséget azonban a koalíció csak együttesen ért el. Tehát — hangoztatta a határozat — a koalíció nem vehette programjába, amit a májusban elfogadott Felirat fejezett ki, az általános választói jog követelését, de mindegyik párt fenntartotta magának azt a jogot, hogy ilyen irányú programját, ha többségre jut, megvalósítsa. 16 Uo. 17 Apponyi beszéde Sopronban, 1905. aug. 21. Idézi Kristóffy: i. m. 200. 1.