Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
42 MUCSI FERENC belügyminiszter híve az általános választói jognak, hiszen a nép közteherviselése — óriási, s ezért megilleti őt az általános választói jog, még olyan gutgesinnt patrióta szerint is, mint a jelenlegi belügyminiszter." A eikk a továbbiakban idézte Justh Gyulának, Barabás Bélának és Kaas Ivornak egy-egy korábbi, ugyancsak az általános választói jog megvalósítását helyeslő megnyilatkozását. A nép felszólítja most ezeket a politikai vezetőket, — folytatódik a eikk —, hogy teljesítsék ígéreteiket. „Igazán kíváncsiak vagyunk, melyek lesznek az újabb érvek, amelyeket a koalíció fel fog hozni az általános választói jog ellen, mert a régieket, mint alaptalanokat, agyonütötték már a koalíció vezérférfiai." „Vigyázzanak, uraim ! — olvashatjuk a cikk befejező részében. — Az igéret-halottakat nem azért ássuk ki a sírból, hogy újra eltemessük, hanem hogy feltámasszuk őket." Előkészítve állt tehát minden, s a szocialisták most már valóban mehettek a belügyminiszterhez, hogy elhangozhassák az a nyilatkozat, amelytől Kristóffy a válság gyors megoldását, a párt vezetői pedig az általános választói jog közeli megvalósulását remélték. Július 27-én délután öt órakor a szociáldemokrata párt vezetőiből és a budapesti bizalmiakból összeállított 50 tagú küldöttség megjelent a belügyminisztérium nagytermében, ahol Kristóffy fogadta őket. A küldöttség szónoka, Bokányi Dezső előadta, hogy a munkásság anyagi helyzetének romlása, továbbá a hatalom túlkapásai, amelyek a pécsi bányászsztrájk alkalmával is nyilvánvalókká váltak, tűrhetetlen helyzetet teremtettek. Felszólította a belügyminisztert, hogy hathatós intézkedésekkel akadályozza meg a hatósági retorziók megismétlődésének lehetőségeit, majd hangsúlyozta, hogy a munkásság jogfosztottságát igazán csak az egyesülési és gyülekezési jog törvényes szabályozása, mindenekelőtt pedig az általános választói jog megteremtése szüntetheti meg.1 5 Kristóffy válaszában kijelentette, hogy az előadott panaszok, sérelmek és kívánságok „sok tekintetben jogosultsággal bírnak, és a kormány jóakaratú figyelmére és megszívlelésére érdemesek", majd rátérve a küldöttség szónoka által érintett főkérdésre, az általános titkos választói joggal kapcsolatban, annak előrebocsátásával, hogy véleményét mint magánszemély kívánja elmondani, kifejtette, hogy ő mindig rokonszenvezett a munkások olyan mozgalmaival, amelyek „ezt a társadalmi réteget" a többi mellé felemelni kívánták, feltéve, hogy azok törvényes keretek között mozogtak. Éppen ezért megértéssel kísérte a munkásság választójogi törekvéseit is. Emellett, hangsúlyozta Kristóffy, az általános választói jog hívévé teszi őt az ország jelenlegi állapota is: az évek óta dúló közjogi harcok a nemzet energiáit elpocsékolják, s tovább növelik az alsóbb néposztályok nyomorát és elégedetlenségét. „Énbennem, tisztelt munkásbarátaim — folytatta a belügyminiszter —, hosszas tépelődés és megfontolás után leszűrődött az a meggyőződés, hogy az országnak ezen a rettenetes helyzetén csak egy intenzív szociális és gazdasági politikával lehet segíteni („Igaz!" ,,Úgy van!"), mert csak egy ilyen politika képes egyrészt megszüntetni a mélyreható nagy társadalmi elégedetlenséget, másrészt kiküszöbölni közéletünkből a pusztító közjogi harcokat, amelyek együttvéve államszervezetünk normális funkcióját megzavarják. (Helyeslés.) 15 Népszava. 1905. júl. 28. Az általános titkos választói jog az előtérben.
