Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMÁjSTSTYAL 41 pártvezetőség felhívása a munkássághoz, amelyben július 30-ra népgyűlésre hívta őket. „A munkásságra vár az a feladat — hangzott többek között a felhívás —, hogy erős kézzel belenyúljon a mai válság forgatagába és annak zűrzavarából kiformálja azt, ami az egész nép számára hasznos lesz." Ugyanennek a számnak a vezércikke nyíltan szembehelyezkedett a koalíció „nemzeti" programjával. „Ennek mi ellene vagyunk és követeljük az ellenzéki program komolyabb, becsületesebb és igazán hasznos részének megvalósítását, a nemzeti követeléseknek pedig alkalmasabb időre való halasztását." A lap szerkesztőségi cikkben is ugyanezzel a témával foglalkozott. „Nem fenyegetésképpen kiáltjuk világgá — olvashatjuk a cikkben —, hogy a koalíció csalfa viselkedésével eljátszotta minden türelmünket, hanem egyenesen bejelentettük, hogy készen állunk a cselekvésre. Bizony teljesen készen. Sarkall is bennünket nemcsak pártunk programja, hanem az ország kétségbeejtően visszás állapota." Komoly akcióra van szükség az ország, a nép érdekében. A koalíció „nemzeti ellenállása" csak a kormány bosszantására alkalmas, az ország problémáit meg nem oldja. Csak egy hasznos akció lehetséges a koalíció előtt: az általános titkos választói jog törvénybe iktatása. Július 25-én a Népszava vezércikke ismét a koalíció elleni harcra tüzelt. A „nemzeti" ügy bajnokai elárulták követeléseiket, becsapták a népet — olvashatjuk a cikkben —, ezért a népnek kötelessége, hogy tétlenségét félretéve, harcot indítson saját jogaiért. „Elszántan, határozottan, mindenre készen induljunk most harcba az egész országban. A »nemzetért« eleget folyt már a szó. Tetteket lássunk most a népért !" Ugyanaznap a Népszava feltűnő helyen és módon foglalkozott a pécsi bányászsztrájk eseményeivel is. Tipográfiailag, tartalmilag egyaránt nagy súlyt kaptak a bányászsztrájk újabb eseményei, amelyek azonban — horderejűket tekintve — elmaradnak a két-három héttel korábbi események,mindenekelőtt a kilakoltatások mögött. Július 26-án a lap ugyanazon a helyen ismét hangsúlyozottan foglalkozott a sztrájkkal, a rendőrség önkényével stb. A lap július 27-i száma, a Szemle rovatban, a következő közleményt publikálta: „A munkásmozgalom elleni hatósági visszaélések, mint ez lapunknak legutóbbi számaiból is látható, ismét szaporodnak. Budapest szervezett munkásainak képviselői a pártvezetőséggel egyetemben elhatározták, hogy a belügyminisztertől orvoslást követelnek. Ë célból kiküldtek egy nagyobb bizottságot, mely a holnapi (azaz július 27-i — M. F.) kihallgatások napján memorandumot fog átnyújtani a belügyminiszternek s nyilatkozatra fogja kényszeríteni." A belügyminiszter választójogi nyilatkozatát ugyanebben a számban egy cikk volt hivatva előkészíteni. A cikk azokkal a „halott Ígéretekkel" foglalkozott, amelyeket Kristóffy és a koalíció egyes vezetői már évekkel korábban a választójogra és más demokratikus reformok megvalósítására nézve tettek. Első helyen idézte Kristóffynak egy 1903 nyarán tett nyilatkozatát, amelyben Kristóffy a választói jog széleskörű reformját megvalósításra megérett politikai feladatnak nevezte.1 4 A nyilatkozathoz még hozzáfűzte: „Kristóffy úr akkor és bizonyára ma is fenntartja azon álláspontját, hogy a népképviseletet a »legszélesebb« alapra kell helyezni. Ez a legszélesebb alap — az általános választói jog. Tehát — folytatta a Népszava —, Kristóffy József, a jelenlegi 14 „A mai politikai és gazdasági helyzetnek sok tekintetben az az oka, hogy a képviseletre érett néprétegek ki vannak szorítva a parlamentből. Ezért vagyok híve az általános választói jog kiterjesztésének, a legszélesebb alapon, lehetőleg úgy, hogy aki csak valamelyes közterhet visel, az választói joggal bírjon." (Jövendő, 1903. jún. 7.).
