Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
40 MUCSI FERENC természetes levezető csatornája lenne, annál is inkább, mivel a megnövekedett munkástömegek éppen ezen a téren követelik politikai jogaikat, amit ha időben le nem vezetnek, „rövid idő alatt egy munkás-szociális forrongásban fog kitörni". A belügyminiszter megjegyezte, hogy a polgári társadalom egész rétegei, köztük neves tudósok és művészek is, az általános választói jog megalkotását immár halaszthatatlan feladatnak tartják. Végezetül kitért arra a leggyakoribb ellenvetésre, amely szerint az általános választói jog bevezetése a nemzetiségek túlsúlyát, a magyarság politikai hegemóniájának elvesztését eredményezné. Ez a félelem indokolatlan, írta Kristóffy, hiszen ha a választójogot a 20. életévüket betöltött, írni-olvasni tudó férfiak kapják meg, a magyarság részvétele a jelenlegi 56,2%-ról 61,5%-ra emelkednék (24 éves korhatár esetén: 61,4%), tehát az eredmény a jelenleginél is jobb lenne.9 Fejérváry magával vitte a memorandumot az Ischlben nyaraló Ferenc Józsefhez, aki véleményezésre kiadta az ugyancsak ott időző Lukács Lászlónak is. Lukács helyeselte a memorandumban foglaltakat, s Ferenc József az ő meghallgatása után úgy döntött, hogy hozzájárul az általános választói jog eszméjének felvetéséhez. Kikötötte azonban, hogy Kristóffy csupán mint magánvéleményét proklamálja az általános választói jogot. A király ezzel az óvatossággal az általános választói jognak csak a kísérleti léggömb szerepét szánta — ismeri el maga Kristóffy is,10 vagyis a belügyminiszter elgondolásának pusztán taktikai jellege nyilvánvalóvá válik; a király azt csupán minta „lázadó mágnások" letörésére alkalmas eszközt fogadta el, anélkül azonban, hogy annak tényleges megvalósításáért kezességet vállalt volna. Miután Fejérváry visszaérkezett a király óvatos engedélyével, Kristóffy, mint írja, „rögtön üzent a szocialistáknak. Most már jöhetnek."1 1 Fejérváry július 15-én érkezett Budapestre, ezután indulhattak meg ismét a tárgyalások a belügyminiszter és a szociáldemokrata párt vezetői között. Megállapodásra kellett jutniuk a paktum publikálásának módjára és e publikálás hírlapi előkészítésére vonatkozóan. A Népszavában pontosan nyomon lehet követni a szociáldemokrata párt politikai orientációjának megváltozását. Július elejétől kezdve a Népszava cikkei egyre élesebb hangot használtak a koalíció ellen. A Népszava egyik július elején közölt cikkében világosan a kormány tudomására hozta, hogy nem támogatja a koalíció „nemzeti ellenállását". „A nép ... a kisujját sem mozdítja a nemzeti követelésekért ... — írta a Népszava —, csendesen folytatja megszokott életmódját."1 2 Arra azonban gondja lesz, fűzte hozzá, hogy a koalícióval betartassa igéretét. A Vezérlőbizottságnak a kormány Intő Szózatával szemben hozott határozatát kommentálva a Népszava arról írt, hogy a koalíció megkerülte a népnek adandó választ: nem nyilatkozott az általános választói jog bevezetéséről. „Ezzel a válasszal a koalíció még adósunk és őszintén megvalljuk, nem leszünk türelmes hitelezők" — írta a Népszava július 19-én.1 3 Világosan és egyértelműen a paktum szellemét tükrözték a lap írásai a július 23-i számtól kezdődően. Ebben a (vasárnapi) számban jelent meg a 9Idézi: Kristóffy: i. m. 187 — 196. 1. 10 Uo. 197 — 198. 1. 11 Uo. 197. 1. 12 Népszava, 1905. júl. 2. A passzív ellenállás. 13 A válasz.
