Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
38 MUCSI FERENC Buchinger egy kéziratban levő visszaemlékezése szerint, 5 emellett, Goldner útján 50 000 forintot juttatott a pártvezetőség számára. Buchinger megemlíti, hogy Garami és Goldner egyik, Kristóffvnál lezajlott tárgyalásán a belügyminiszter módját ejtette, hogy kiadja a rendőrség egyik, a pártba beépített besúgóját is.6 Buchinger említett visszaemlékezésén kívül nincs bizonyítékunk arra, hogy a pártvezetőség anyagi támogatást fogadott volna el a belügyminisztertől. Ennek ellenére nem kizárt dolog, hogy Kristóffy az említett, vagy ahhoz hasonló nagyságú összeget — esetleg korrumpálási szándékkal is7 — felajánlott a pártvezetőségnek, s az ezt az összeget el is fogadta. Elfogadta, s felhasználta a maga politikai célkitűzésének: egy választójogi tömegmozgalom kibontakoztatásának támogatására, ezzel is előmozdítani vélvén legközelebbi céljának, az általános választói jognak megvalósulását. A koalíciós és az „újjászervezett" sajtónak a belügyminiszter által a szociáldemokrata párt vezetőinek személyi korrumpálására fordított százezrekről szóló szenzációt hajhászó cikkei nem tekinthetők egyebeknek hírlapi kacsáknál, amelyek a politikai ellenfél diszkreditálását célozták, s amelyeknek semmi tárgyi alapjuk sem volt. Végeredményben nem is elsőrendű fontosságú kérdés, hogy a paktum — a belügyminiszter választójogi manőverének támogatása, méghozzá az általános választói jog tényleges megszerzésének reményében — milyen természetű engedmények fejében jött létre. A paktum politikai alkú volt: Kristóffy az általános választói jog megvalósításának ígéretéért s ez ígéret gyakorlati biztosítékainak megadásáért elnyerte a szociáldemokrata párt politikai szövetségét; a szociáldemokrata párt előtt remény nyílt az általános választói jog megvalósulásának közeli lehetőségére, s a belügyminiszter taktikájának támogatása fejében több kedvezményt szerzett, amelyek a mozgalom fejlődését kedvezően befolyásolhatták. Más kérdés, hogy a demokratikus és szocialista feladatok megoldását valóban közelebb hozta-e megvalósulásukhoz a paktum, mint ahogyan ezt a párt vezetői remélték; előbbre jutott-e általa a Magyarországon (s az egész Monarchiában) élő népek szabad, demokratikus fejlődése, megerősödött-e a munkásság szocialista mozgalma. Erre a választ a paktum alapján követett tudta a szövetség alapszabályait jóváhagyni. (Lásd: i.m. 170. 1.) 1905 őszén a vasúti munkások országos szövetségének alapszabályait is jóváhagyta a kormány, illetve a kereskedelemügyi miniszter. (Erre vonatkozóan lásd: Népszava, 1905. nov. 14.) 6 A Párttörténeti Intézet Arehivuma (a továbbiakban PI. Arch.) H—b —116. 6 Kristóffy „véletlenül" a földre ejtett egy nyugtát, amelyet a besúgó a rendőrségtől kapott havi fizetéséért adott. A besúgó Gombossy Béla volt, aki az 1880-as évek végétől a szocialista mozgalom különböző vezető posztjain tevékenykedett, többször volt a pártvezetőségnek is tagja, s ezzel egyidőben fizetett besúgója volt a rendőrségnek. (Vö. S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenységének első évei [1890 — 1896]. Bpest. 1961. 297 — 298.1.— Érdekes, hogy Gombossyt a pártból hivatalosan csak 1907 tavaszán zárták ki. Lásd: Népszava, 1907. ápr. 5., 6. Pártügyek rov.) 7 Erre vonatkozóan Kristóffy emlékirataiban találunk egy utalást. ,,A szociáldemokraták könnyen kezelhetők — írta egyik, Ferenc Ferdinándhoz küldött feljegyzésében. — Hiszen anyagilag gyenge, vagyontalan elemekből állnak, ezeket pedig a hatalom mindig könnyebben veszi le lábaikról, mint a latifundiumok független urait." Nem lehet tudni, Gombossy esetén kívül más megvesztegetések — esetleg a pártvezetőség számára felajánlott összeg esete — is állottak-e vajon a volt belügyminiszter állítása mögött; idézett szavai azonban még nem bizonyítanak amellett, hogy Garami — Goldner útján valóban sikerült korrumpálnia a párt vezetőségét. (Lásd: Kristóffy: i. m. II. köt. 491. 1.)
