Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
444 ANDICS ERZSÉBET Az augusztus 20-i minisztertanácsi határozatnak megfelelő utasítást a császár bizalmi embere, gróf Grünne vitte el személyesen Haynaunak.88 Véleményünk szerint — mint arra már rámutattunk — az előző határozatot nem is továbbították Haynaunak, mint azt több szerző, köztük Steier is állitja. Mind az augusztus 20-i minisztertanácsi határozatban, mind az ennek alapján Haynaunak küldött utasításban közvetlen utalás történik a világosi fegyverletétel hírének a beérkezésére, mint közvetlenül kiváltó okra.8 9 * Most már szabadon érvényesíthette a Habsburg uralkodó a maga sajátosan felfogott uralkodói „szent kötelességeit": most már semmi sem állta útját a véres megtorlásnak. Ezt a bécsi császári kormányzat számára Görgey -nek valamennyiüket váratlanul érő, feltétel nélküli kapitulációja tette lehetővé. Paskievics is és Schwarzenberg is tárgyalásokra és feltételekre számított, annál is inkább, mert a magyarok a temesvári vereség után is még jelentékeny haderő felett rendelkeztek. „Görgey még védekezhetett volna — írta a fegyverletétel után Paskievics Haynaunak —, egyesülhetett volna a többi rebellis hadtesttel, még sok vérontást okozhatott volna és meghosszabbíthatta volna a háborút, amely az őszi időszakban és az éghajlat miatt gyászos kimenetelűvé válhatott volna mindkét hadseregünkre."90 A magyar forradalomnak és szabadságharcnak, mint azt fentebb is láttuk, 1849 augusztusában még voltak olyan jelentékeny belső és külső tartalékai, belső és külső szövetségesei, még nyitva voltak előtte olyan objektív és szubjektív lehetőségek, amelyek ahhoz mindenesetre elegendőek voltak, hogy a nemzeti ügy védelmezői a már kilátástalannak tűnő harc befejezését, a fegyverek letételét a lehetőségekhez képest minél kevésbé sérelmes feltételekhez kössék. Nem arról van szó, mintha az 1848—49-es forradalom és szabadságharc vereségéért, amelyet számos súlyos külső körülmény és belső ok idézett elő •Görgeyt akarnánk megtenni az egyedüli felelősnek, mondhatni bűnbaknakj mint tette ezt a rossz lelkiismeretű dualista korszak ún. hazafias közvéleménye.9 1 Görgey nagyfokú „sietsége", amellyel a temesvári csatavesztés hírére 88 Az utasítás eredeti fogalmazványát lásd uo.'N. 145. 89 A béesi kormány természetesen teljesen titokban tartotta, hogy milyen lényegbevágó ingadozásokat mutatott a magyar hazafiakkal való elbánás kérdésében és mindent megtett, hogy erről a titoktartás fátyla ne lebbenjen fel. A legkritikusabb iratokat Schwarzenberg nem fektette le a minisztertanácsi iratok közé, hanem visszatartotta magánál; ezek nyilvánvalóan csak Schwarzenberg halála után kerültek az állami levéltárba. 90 Paskievics — Haynau 1849. aug. 16. Közli Steier: i. m. 390—392. 1. Görgey fegyverletételét különös ,,szerencsének" tartotta az 1849-es nyári hadjárat idején központi szerepet játszó gróf Zichy Ferenc császári főbiztos is. Szerinte — mint ezt mind a bécsi, mind a szentpétervári kormányzat felé hangsúlyozta — a honvédsereg a világosi fegyverletétel pillanatában még komoly erőt képviselt, a magyarok „még tudták volna folytatni a háborút". — Lásd Zichy — Paskievics (1849 őszén). — A Leningrádi Állami Központi Történelmi Levéltár Paskievios-hagyatéka (Centralnüj Goszudarsztvennüj Isztoricseszkij Arhív v Leningrade). F. 1018. D 196. 1. 1 — 14; ugyancsak Ziehy—Schwarzenberg 1849. aug. 20. — StAW. Staatskanzlei. Pol. Arch. X. ßussland. N. 27a. Közli Steier: i. m. 373— 376.1. 91 Még kevésbé azonosítjuk magunkat természetesen a Görgeyt tragikus nemzeti hősként feltüntetni akaró törekvésekkel. Ezek — nem véletlenül — a két világháború közötti korszak szélsőségesen reakciós és minden tekintetben nép-, azaz nemzetellenes -eszmevilágának a talaján kaptak különösen erőre.
