Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
18-49 AUGUSZTUS 439 tanács ülésén a velenceiekre vonatkozóan kifejtett az a nézete, hogy azokkal szemben erélyesebb katonai akciókra és kevesebb tárgyalási készségre volna szükség.6 1 A Schwarzenberg-kormány júniusban és július elsó' heteiben a leghatározottabban kitartott a piemontiak által követelt amnesztia elutasításának álláspontján,6 2 azaz abban az időben, amikor Ausztriának gyors katonai győzelemre való reményei Magyarországon magasra szökkentek, a legmerevebb magatartást tanúsította ebben a kérdésben. Az elutasítás indokai között Magyarország is szerepelt. „Vajon meg lehetne-e tagadni a kompromittáltaktól Bécsben, Prágában, Magyarországon, amit az olaszoknak megadnánk?" — teszi fel Schwarzenberg a kérdést Brucknak. „Különleges elbírálás alkalmazása megbénítaná a tevékenységünket Magyarországon és hatalmas mértékben megingatná a rend híveinek bizalmát a kormányban. . ." Ennek megfelelően arra utasította a kormány megbízottját, hogy az amnesztia kérdésében semmiféle tárgyalásba ne bocsátkozzék.63 „Amnesztia Olaszország számára lehetetlenné tenné a kormány részéről szigorú rendszabályok további foganatosítását a többi tartomány forradalmáraival szemben" — szögezte le Bach is a minisztertanács július 7-i ülésén.6 4 Július utolsó heteiben éles fordulat következett be a bécsi kormány magatartásában. Hogy siettessék a béke megkötését a piemontiakkal (és meggyorsítsák Velence kapitulációját), határozatot hoznak széleskörű kegyelem gyakorlására a lombardiai és velencei forradalmárokkal szemben. Igen figyelemreméltó az amnesztiába való beleegyezés dátuma — ez egybeesett a magyarországi hadjárat gyors befejezéséhez fűzött remények lelohadásával —, úgyszintén a megindokolása. „Tekintettel a számos és nyomós okra, amely a béke mielőbbi megkötését sürgőssé látszik tenni, úgyszintén a politikai bonyodalmakra, amelyekhez az ellenségeskedések felújítása esetleg vezethet", fogadta el a kormány a piemontiak követelését, értesítette Schwarzenberg július 28-án Bruckot.65 A megegyezés értelmében az osztrák kormány kötelezte magát, hogy a békeszerzősés aláírása (augusztus 6.) és ratifikálása (augusztus 14.) között közkegyelmet hirdet itáliai alattvalói számára. Ez meg is történt: augusztus 12-én megjelent Radetzky kiáltványa az amnesztiáról. A lényegében általános amnesztia számára megfelelő formát úgv találtak, hogy meghosszabbították Radetzky 1848 szeptemberi közkegyelemre vonatkozó proklamációjának az érvényességét. Kivettek az amnesztia alól — Radetzky által összeállított névsor alapján — néhány tucat, összesen 90 személyt:6 6 a forradalmi mozgal-61 Filipuzzi : La pace di Milano. 214. 1. 62 Noha ebben az időben már nemcsak Radetzky, de Brack is a piemontiak amnesztiakövetelésének teljesítésében látták az egyetlen módját annak, hogy velük a békeszerződés mielőbb tető alá kerüljön. 63 Schwarzenberg — Bruck 1849. jún. 26. Közli Le Relazioni diplomatiche .. . 322 — 324.1. 64 Közli uo. 385. 1. 65 Schwarzenberg levelét Bruckhoz közli uo. 453 — 456.1. Lásd még Ferenc József levelét a szárd királnynéhoz. 1849. aug. [1.] — StAW. Kabinettsarchiv. Geheimakten С. 4. 66 Radetzky — Schwarzenberg 1849. aug. 9. StAW. Pol. Arch. XXXX/64. „Korrespondenz mit Radetzky". Közli Le Relazioni Diplomatiche . . . 483. 1. Schmerling osztrák igazságügyminiszter a minisztertanács augusztus 28-i ülésén már csak 85 ilyen személyről beszélt. Lásd StAW. Ministerratsprotokoll MRZ 2948/1849. Reuchlin az amnesztia érvényessége alól kivett olasz forradalmárok számát 86-ra teszi. Reuchlin: i. m. 139. 1.
