Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
438 ANDICS ERZSÉBET számunkra, mégis morális hatásával előreláthatólag mindenütt ellenségeink bátorságát fogja növelni."5 6 A Habsburg-birodalom itáliai problémáira azért tartjuk szükségesnek itt részletesebben rámutatni, mert ezek fontos összetevői és egyben mutatói is voltak annak a bonyolult és komoly veszélyeket magában rejtő helyzetnek, amelybe Ausztria 1849 nyarán jutott. Másrészt a piemontiakkal Milanóban folytatott béketárgyalások alakulása egészen közvetlen kihatással volt Schwarzenberg 1849 augusztus közepén kidolgozott Magyarországra vonatkozó „pacifikációs" tervezetére. Még 1849 tavaszán és a nyár elején is a bécsi kormány — bármilyen fontos is volt számára a béke mielőbbi megkötése Piemonttal — ami a forradalmi mozgalmakban „kompromittáltakkal" szembeni eljárást illeti, szívósan kitartott ugyanolyan hajthatatlanul kegyetlen álláspont mellett, mint aminőt ebben az időben a magyar hazafiakkal szemben is elfoglalt.57 Amikor Radetzky 1849 tavaszán a legyőzött Piemonttal Novarrában kötött fegyverszüneti megállapodásban amnesztiát biztosított Ausztria mindazon olaszországi alattvalói számára, akik fegyverrel a kézben harcoltak a császári sereg ellen, — ez a legnagyobb megrökönyödést váltotta ki a bécsi kormánynál. Schwarzenberg Radetzkyhez írt bizalmas levelében „sajnálatosnak" minősítette a fegyverszüneti megállapodásnak ezt a pontját és figyelmeztette őt, hogy „a béke végleges megkötésénél ez a határozat módosításokat kell, hogy szenvedjen".58 Ez volt a bécsi kormány eredeti álláspontja. Ennek megfelelően a milánói tárgyalásokat osztrák részről vezető Bruck még június közepén a leghatározottabban visszautasította a piemontiaknak azt a feltételét, hogy a felkelésben résztvett lombardiak és velenceiek részesüljenek kegyelemben: ez beavatkozás lenne a Habsburg-uralkodó szuverén jogaiba, teljesítéséről „egyáltalában szó sem lehet".59 Ugyanebben az időben fejezi ki Schwarzenberg a rosszallását Radetzky azon eljárása felett, hogy a pápa világi hatalmának visszaállítása érdekében indított fegyveres intervenció során Ancona bevétele alkalmából kegyelemben részesítette az osztrák hadseregnek azokat a tagjait, akik a felkelők oldalán harcoltak. Schwarzenberg a kormány nevében óva intett hasonló „kompromittáló megállapodás" megismétlődésétől.60 Schwarzenberg ez időbeli generális álláspontját fejezi ki a június közepén a miniszter-66 Bruck — Schwarzenberg. 1849. máj. 31. Közli uo. 216 — 217. 1. 57 A harc Itáliában a nemzeti ügy képviselői és az osztrák hatalom között bizonyos tekintetben még élesebb formákat öltött, mint Magyarországon. Több szerzőnek az a véleménye, hogy az osztrákok által kivégzett olasz forradalmárok száma egy óv alatt — 1848 augusztusától 1849 augusztusáig — megközelítette az ezret. Az olaszok részéről a forradalmi gerillaharc jelentős méreteket öltött, ami újabb halálos ítéletekhez vezetett. — Lásd H. Reuchlin : Geschichte Italiens von der Gründung der regierenden Dinastien bis zur Gegenwart. III. köt. Leipzig. 1870. 139. 1. 58 Schwarzenberg — Radetzky. 1849. márc. 31. — StAW. Pol. Arch. XXXX/64. „Korrespondenz mit Radetzky". Nemcsak az osztrák vezető körök voltak elégedetlenek, maga Miklós cár is kifejezésre juttatta rosszallását. Szerinte Radetzky — akinek ellenforradalmi érdemeit senki nála magasabbra nem értékelte — az adott esetben „túlment felhatalmazásának (pleine pouvoir) jogkörén". — Buol osztrák követ bizalmas levele Schwarzenberghez, 1849. ápr. 20. StAW. Pol. Arch. X. Russland. N. 27/a „Lettres particulières de Buol". 59 Bruck — Schwarzenberg. 1849. jún. 19. Közli Le Relazioni Diplomatiche . . . 292.1. 60 Schwarzenberg — Bruck 1849. jún. 23. Közli uo. 304 — 305. 1. Az anconaiaknak nyújtott amnesztiáról és általában a milánói béketárgyalások menetéről lásd még A. Filipuzzi : La pace di Milano (6. agosto 1849). Roma. 1955.
