Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
KOSSUTH ISMERETLEN" POLITIKAI MUNKÁJA 411 s a közügytől teljességgel nem érdekeltetni. 17 Ezen kiemelés, melly következéseiben elláthatlan foganatú, eszközlé, hogy kit szíve kisztetett, a nemzet gondolkodása s a napról napra erősb lábra kapó közvélemény iránt magának némi ösméreteket szerezhetett. Lelkem ingerét követve az ösméret ezen pályáját magam is futottam, a miután a különböző vélemények az országgyűlésén, mint egy anya köpűben öszvesereglettek, szerencsém vala szerény állásomból feszített figyelemmel követni az országgyűlés haladtát; mindezeknek egybevetése után ismétlem hitvallásomat, hogy bizonnyal közelget a terjedékenyebb alapokra, épülő magyar polgári lét kifejlődésének ideje ! Nehéz a százados szokás által, mint némellyek hiszik, nem elavult, hanem felszentelt előítéletek bilincseit lerázni, s azért az imént nyilatkoztatott remény hamari valósulásának még tömérdek akadályok szegülnek ellene, sőt midőn egyrészről örömre gerjeszt annak tapasztalása, hogy olly terjesztvények, mellyek két-három évvel ezelőtt Szent István mártiromságára (ti. megkövezésre) juttathatták volna a becsületes javallót, ma már közönségesen jóknak s igazaknak ösmértetnek, úgy hogy az ellenök szólló kigúnyoltatásra számot tarthat, másrészről némi meghökkenést s elszomorodást okozhatna annak a látása, hogy amaz óság s rozsda ette előítéletek egész megyékben is minő diadalt képesek még a nyíltabb gondolkodás fölött kivívni. De én ezen diadalt a végső elesés jelének, azon utolsó küzdésnek veszem, midőn az elaggott hajdan izmos oroszlán utolsó erőlködéssel rázza meg fürtös serényét, hogy visszariassza közelgő ellenét, — üres demonstratio, s egyéb semmi." Kossuth is úgy látja tehát, hogy az az egy-két esztendő, ami az országban az operátumok megyei vitáinak megindulása óta eltelt, óriási változást idézett elő a közvéleményben: olyan haladó indítványok, amelyeknek puszta felvetése korábban is a megköveztetés veszélyével járt volna, polgárjogot, sőt többséget nyertek. A „rozsda ette előítéleteknek" is sok híve van azonban még, elaggott oroszlánként védelmezik a feudalizmus omladozó bástyáit; érveik, kifogásaik cáfolatának szenteli Kossuth a következő lapokat. Először azokkal száll szembe, akik midőn „terjedékenyebb polgári létről", azaz arról van szó, ,,hogy az alkotvány törvényes jóvoltával élő magyar nemzet ne csak hatszázezer főből álljon", azt állítják, hogy a magyar nép nem érett még meg a szabadságra. Indulatosan szegezi szembe velük Kossuth, hogy amennyiben a szabadság annyi, mint engedelmesség a törvény iránt, akkor ők azt állítják, hogy a magyar nép nem elég érett arra, hogy felette törvény s ne önkény uralkodjék. „S van é lény — kérdi felháborodottan Kossuth — kirül ezt méltán mondhatnók? Lehet-é valaki nem elég érett arra, hogy személyét szabadnak, azaz csak törvénytől függőnek, hogy vagyonát tulajdonának nézhesse, s mindkettőnek biztossága a gazdagot és szegényt egyenlőn védő törvény oltalma alatt nyugodjék? Lehet é egész ivadékokat (ti. nemzedékeket) örökös gyámságra kárhoztatni, szorgalmokat előre kiszabott szűk körbe zárni? sat. sa t." Lehet — mondja tovább Kossuth —, hogy a jogok gyakorlásához kell bizonyos műveltség, ha azonban azt látjuk, hogy a természet a társadalmi különbségekre való tekintet nélkül osztogatja a szív és ész képességeit, nem tudjuk ésszel felfogni, „hogy valaki csak azért, mivel emez vagy amaz atyának gyermeke, azon nemzeti jogok gyakorlására alkalmatosnak, vagyis a megkívántatott szív- és észbeli tulajdonságok kétségkívüli birtokosának egész századokkal előre kikiálttassék, — más 17 Ezt a szóképet a tervezett kerületi naplóval kapcsolatban is használja Kossuth egy 1832. dee. 27-i fogalmazványában. (Vö. Országgyűlési Tudósítások, I. köt. 44. 1.)
