Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
KOSSUTH ISMERETLEN" POLITIKAI MUNKÁJA 403 meghiúsultával Párizsban akarja munkáját kinyomatni.1 3 Mindezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy Kossuth munkája 1833 nyarának végén már készen állott, feltehetően azonban nem abban a végleges formában még, ahogyan két évvel később ki akarta nyomatni. Fejtegetéseink során azonban az „előbeszéd" keletkezését 1833 első negyedére tettük, s tartalmával kívánjuk még nyomatékosabban alátámasztani azt a megállapításunkat, hogy Kossuth az országgyűlési környezetben már az első néhány hét alatt a haladó ellenzéki tábor élcsapatának szintjére emelkedett politikai-ideológiai fejlődésében. Tudjuk-e elfogadható adatokkal vagy érveléssel bizonyítani ezt a feltevésünket? Úgy hisszük igen. Nyomósán eshet latba már az az egyszerű logikai érv is, hogy a már 1833 januárjában vagy legkésőbb februárjában elkezdett munkát aligha lehetett mással kezdeni, mint az elvi bevezetéssel, amelyben Kossuth mintegy előre tisztázza a munkája alapját képező szempontokat. Magában a szövegben is vannak azonban olyan utalások, amelyekből a kézirat korai keletkezésére lehet következtetni. Somogy követének egyik idézett „minapi" mondása például csak az úrbéri vita első szakaszában, január végén vagy február elején hangozhatott el, akkor, amikor Kossuth még csak summázva ismertette a felszólalásokat; ha később hangzott volna el, az akkor már részletesebb Tudósításokban találkoznánk vele. Egy másik helyen Kossuth azt írja, hogy „a kerületi tanácskozásoknak is van naplókönyve"; nos, ezt legfeljebb csak február végéig írhatta, mert akkorra végérvényesen bebizonyosodott, hogy a kerületi napló életképtelen vállalkozás. Egy másik helyen mint új vívmányról beszél a szöveg arról, hogy most már a főrendek is magyarul küldik üzeneteiket a rendi táblához; a rendeknek erre irányuló javaslatát a főrendek január 21-i ülésükben fogadták el,14 az ezt követő hetekben lehet az új gyakorlatot olyan vívmánynak tekinteni, amelyről Kossuth szükségesnek tartotta külön is megemlékezni. De egészében is elmondhatjuk, hogy a kéziratban előforduló tényszerű utalások mind az országgyűlés első heteihez kapcsolódnak, s később bekövetkezett, sokkal fontsabb fejleményekről — így például az úrbéri kérdésben elért sikerekről — egyáltalán nem történik említés, s az egész szöveg nem nyújt egyetlen olyan érvet sem, amely a január-februári keletkezés feltevését gyengítené. П. A kézirat keletkezésének és valószínű sorsának tisztázása után rátérhetünk tartalmának ismertetésére és mondanivalójának értékelésére. Már a jelmondatnak választott Cato-idézet is elgondolkoztató: „Nulla lex satis commoda omnibus est, id modo quaeritur, si majori parti, et in summám prodest." Olyan törvényhozást vár Kossuth az országgyűléstől, amely a nép nagyobb részének a boldogságát szolgálja, akár a kisebbik rész — az eddigi kiváltságosok — hátrányával is. „Két törvény uralkodik az embernek fölötte —• — kezdődik ezután az előbeszéd —, a természetnek s az erkölcsi szabadságnak 13Szept. 27-i jelentésében írja Metternichnek, „dass Ludwig Kossuth... ein Werk über Ungarn verfasst habe, dasselbe in Leipzig drucken lassen wollte, weil es jedoch dort seines äusserst anstössigen Inhalts wegen keinen Verleger fand, sich nach Hamburg wendete, wo aus derselben Ursache sein Werk gleiches Schicksal erlitt. Nunmehr lasse er solches in Paris auflegen." (OL, M. Kanc. ein. 1833 : 1004. sz.) 14 Vö. Országgyűlési Tudósítások, I. köt. 106. kk. 1.
